Miért vagyok ilyen? Már lassan magammal sem értek egyet

Eddig mindig vidám voltam, kész voltam beszélgetni, hülyéskedni. Most is így van, de jönnek ilyen "komolysági rohamok", mikor nem tudok semmire se koncentrálni, csak lesni ki az ablakon és gondolkodni, hogy mit rontottam el aznap, amiért rossz a kedvem. Ha otthon vagyok még rosszabb. Bezárkózok, senkihez se szólok, csak gitározok és/vagy énekelek könnyekkel küszködve, esetleg rajzolok. Aztán kisírom, kizenélem magamat és minden újra oké. Már a családom agyára megyek, és teljesen megértem őket, de nem tudom magamat irányítani, csak azt teszem, ami jól esik. Ez miért van így? Alapjáraton szerintem nem vagyok önző.

13L