Az egész nyaramat elrontották a szüleim?! 12/L

Kérd meg a barátnőd menjen el ő hozzátok. Van egy sejtésem, hogy őt sem engedik el a szülei!!

Akkor a barátnőd menjen hozzád, máris jobb lesz a nyarad!

Én sem engednélek el,sőt még 14-15 éves gyereket sem engednék el akárkivel egy hétre attól,hogy netről ismered nem jelent semmit.Lehet ez most világfájdalom de majd elmúlik és jön több világfájdalom még az életben.Örülj neki,hogy mehetsz táborba a táborok bizony sok pénzbe kerülnek.

Egész életedben irányítani próbálnak majd, ez a társadalom sajnos beteg. Most a szüleid, később a tanárok, aztán munkahelyen a főnökök, és azok akiket soha nem látsz, mégis törvényeket hoznak. Végig úgy fognak kezelni mint ha valaki tulajdona lennél. Még nem igazán tudsz tenni semmit, de fejben már most elkezdhetsz fejlődni:) Már egyébként is intelligensebb vagy a többi 12 évesnél, sokan írni se tudnak normálisan 20 évesen se.

Hát engem sem engednének el, pedig 14 vagyok. Kisebb távokra sem engednek. Van ilyen.

Fiatal koromban mindig szidtam anyámékat. Meg voltam győződve arról, hogy mindent, amit nem engednek meg, csak kicseszésből teszik. Nem értettem, hogy ha másnak lehet, nekem miért nem. Mondtam ezek bolondok, maradiak, gonoszok, nekik az a jó, ha én szenvedek. És annyira idegesített, amikor anyám mondogatta: "Na majd ha lesz egy lányod, megérted." Erre azt mondtam neki, hogy nem, én máshogy fogom csinálni, én sokkal engedékenyebb leszek, én nem fogom éreztetni a "felsőbbrendűségemet", én barátnőként fogok tekinteni a lányomra. Aztán született egy lányom. Mindenben igaza volt anyámnak, de leginkább abban, amikor a "ha majd lesz egy lányod..." szövegel jött. Amíg nem volt gyermekem el sem tudtam képzelni, hogy létezik aggódás ilyen magas szinten, hogy létezik ennyire erős kötődés, ennyire önzetlen szeretet. Sajnos most már csak a sírjánál tudok állni és reménykedni abban, hogy hallja ahogy bocsánatot kérek, amiért anno szörnyű szülőnek hittem.