Mit csináljak a szüleimmel? Anya teljesen kikészít

15 éves leszek 1,5 hónap múlva.

Anyukám semmit nem enged nekem. A megye legkeményebb sulijába járok, ahol egész jó tanuló vagyok (3 db 4-esem lesz, a többi 5). A barátaim mind megbízhatóak: nem isznak, nem cigiznek, jó tanulók stb.). Én sem voltam még soha buliban, sosem ittam és sosem cigiztem. Sőt barátom sem volt még, mert ANYA NEM ENGEDTE MEG. Pedig már akkor is 14 voltam. Azt a fiút azóta (lassan 3 éve) is nagyon szeretem, de anya miatt vissza kellett utasítanom. Anyukámmal nagyon rossz a kapcsolatom. Semmit nem beszélhetek meg vele, mert csak a saját igazát mondja és mást meg sem hallgat. Azt hiszi egy 10 éves kislány vagyok, akit burokban kell nevelni. Nem sminkelhetek (mondjuk nem is akarok, max szempillaspirált, de azt sem engedi), nem szőrteleníthetek, nem hordhatok melltartót... Mindig figyelni akar, utálja ha új barátokat szerzek, nem tudja elfogadni, hogy vannak fiú barátaim. Mikor elenged (suli időben hetente 1x pénteken szombaton vagy vasárnap kb este 7ig), akkor is 100x megkérdezi hogy kivel megyek, pontosan hova, hányás busszal jövök haza... Ezzel nem lenne baj de szerintem elég ha 1x elmondom. Mikor hazaérek megkérdezi "na és végül kivel voltál? biztos hogy vele? csak ő volt ott? mit csináltatok? semmi mást? nem hiszem el"

Egy tegnapi példát tudok mondani: a barátnőmmel éhesek lettünk. A városban van egy meki + kb 3 étterem. Az egyik étterembe szerettünk volna menni, mert ott nagyon finomak a saláták. Nagyon jó, fiatalos étterem, direkt erre való, egy nagy park mellett van. Írtam anyának egy sms-t hogy elmegyünk. 3 perc múlva üvöltve hívott fel, hogy mit képzelek magamról hogy nyáriszünetben este fél 7kor bemegyek a városba a barátnőmmel (kis város kb 55.000 fő). Nem mehettem sehova, azt kellett mondanom a baràtnőmnek, hogy nem ehetek vele. Ezután elmentünk a kisboltba és egy padon megettük amit vettünk. Majd felmentünk az egyik barátunkhoz, akit a szüleim már kiskorunk óta ismernek. Azt mondták ezután, hogy 9 KÖRÜL érjek haza. 9 óra előtt 5 perccel már az utcában voltam, de eszembe jutott, hogy a barátnőmnél maradt a buszbérletem, vele pedig még 1 hétig nem tudok találkozni. Ezért rohantam vissza hozzá a bérletemért, majd futottam haza. 9:20kor itthon voltam. Anyám teljesen kiakadt, elkezdett üvöltözni.. Azt mondta, örüljek, hogy elmehetek egyáltalán. Most azt mondja, hogy nagyon gondolkozik rajta, hogy egész nyáron nem mehetek sehova. Az összes barátomat utálja (kivéve 1-et), mindenkiben csak a rosszat keresi és meg sem akarja ismerni őket igazából, csak a küldő alapján ítél. Mindig minden barátomat szídja nekem, hogy hozzám ők nem valók, nem barátkozhatok velük. Mai beszélgetés: "Ez az XY mit képzel magáról? Mégis hogy néz ki? Úgy van kifestve mint egy k***a" (csak szempillaspirált használ és korrektort, néha kihúzza a szemét, de csak ritkán). Mindig csak azt hajtogatja, hogy tanuljak, ha kapok egy 4est már áll a bál itthon, 3 hétig azt hallgatom, hogy milyen hülye vagyok, hogy 4est kaptam, azonnal javítsam ki. (Ő 3-as tanuló volt egy szakképzőben) azt akarja, hogy a nyári programom a tanulás és az olvasás legyen, de nincs olyan könyvem amit szívesen olvasnék. Egyszer elmentünk együtt könyvet venni, és pónis könyvet akart venni nekem... Azt akarja, hogy olyan legyek mint ő volt gyerekként: nem voltak barátai. De én nem olyan vagyok mint amilyenné ő nevelni akar engem. Szeretem a társaságot, utálok egyedül lenni. Szükségem van a barátaimra, hogy valakivel tudjak beszélni!!! A körmömet is rágom, szerintem emiatt van, hogy nem mondhatok el neki semmit, sose volt köztünk anya-lánya kapcsolat. Azt mondta ne beszéljek hülyeségeket hogy emiatt van, csak azért van mert egy rossz szokás amiről nem tudok leszokni...

Nem tudom mit tehetnék de ezt nem bírom tovább:'(((

Legyetek szívesek segítsetek, mit tegyek???