Nagytesók! Kaptatok már büntetést az öcsétek/ húgotok miatt?
Köszönöm mindenkinek!
Egy másik kérdés kapcsán ugrott be, amit nemrég a már felnőtt unokatesóm mesélt: ha valami nem a kedve szerint ment a nővérével, akkor ő "elintézte", hogy a szülőktől kikapjon. Végül már teljesen kihasználta a nagyot, míg a serdülés véget nem vetett a gonoszkodásainak.
Most már szégyenli, de hát ő ugye, csak gyerek volt, a szüleik meg nem jártak utána a dolgoknak rendesen.
Várok még válaszokat!
válasza:Én is úgy érzem néha, hogy a nővéremmel szigorúbban bánnak a szüleim, mint velem. Bevallom, kicsiként ezt néha ki is használtam, nagy hisztikirálynő voltam, amikor nővéremmel verekedtünk, általában úgy vetettem véget a dolognak, hogy elbőgtem magam, és rohantam anyuhoz. :D Mára már nincs ilyen, verekedni is csak ritkán szoktunk. :D
De nálunk nincs olyan, hogy büntetés, csak leszidás. Sosem büntettek minket, és én sem fogom ezt alkalmazni a saját gyerekeimnél.
Mai napig én vagyok a kicsi a családban, a nővéremtől pedig elvárják, hogy felelősségteljesen viselkedjen, és nekem sokszor elnézik a tetteimet azzal a kijelentéssel, hogy én vagyok a kisebb... Ezt igen érdekes felfogásnak tartom. :D Szerintem igazságtalan, én is sokszor megvédem a nővérem, amikor anyu ok nélkül veszekedik vele.
17L /nővérem 21/
válasza:Szia!
Három csemetém van, jelenleg már 16, 13 és 9 évesek.
Mindig próbáltam figyelni arra, hogy ne a nagyot okoljam mindenért. Peszre megkapta ő is, hogy "te vagy a nagyobb", de leginkább akkor, amikor a kicsi a szeme előtt csinált olyasmit, amit nem kellett volna. Ilyenkor mindig kértem, hogy szóljon nekem, majd én lerendezem.
Ha összekaptak valami játékon, mindig megkérdeztem: ki kezdett előbb játszani vele? Az elsőé maradta játék, függetlenül attól, hogy a "nyertes" a kicsi vagy a nagy volt.
A szidásról csak egy rövid történet:
Kisebbik lányom (akkor kb. 2,5 éves) bömbölve rohan ki hozzám: "Anyu, a Kata megütött!" "Miért?" - kérdezem én. Erre a válasz: "Mert megrúgtam."
Utolsó! Igen ez mély bölcsesség: a gyerekek szempontjai elképesztően mások, és magukat még az ilyen nyilvánvaló esetben is vétlennek látják.
Már a történet lényegére nem emlékszem, de egyszer tudtukon kívül hallottam a fiaim egy szóváltását.
Külön megkérdezem őket mi volt. Jöttek A és B verzióval, a kettő köszönő viszonyban nem volt egymással. Amit én hallottam az meg mindkettőtől különbözött. A csavar a dologban, hogy egyik sem hazudott, csak teljesen figyelmen kívül hagyta a másik érdekeit, érzéseit, okait, míg a sajátjait tisztának és világosnak, na meg egyedül jogosnak írta le.
válasza:Nálunk ez annak idején pont fordítva volt.
Tesóm mindig olyan 'érzékeny lelkivilág' volt mások szemébe én meg a durvább. Szerintem egyáltalán nem. AHogy emlékszem mindig ő kezdett elkötekedni, de én már akkoris olyan természet voltam, hogy inkább magam intézem minthogy szülőknek vagy valakinek szóljak. És mindig odaillően elintéztem. /ha ütött én is ha szóban akkor szóban/ De mindig én voltam büntibe. Ok: ő csak azt mondta el, hogy én mit csináltam azt nem, hogy ő mit. És mikor én akartam elmondani akkor tojtak rá.
Egyébként annyira különbözőek voltunk és vagyunk is a mai napig, hogy sokszor else hittem, hogy ő a tesóm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!