Mit szólnál ha a 16 éves lányodnak egy 23 éves fiú udvarolna?

Jaj igen van pozitív és negatív példa is.

Az én volt osztálytársam is 16. évesen 24 éves barátja volt, hamar összehozták a gyereket, aztán ma már a gyerek felé se néz a férfi.

És mennyi 30+,40+ éves férfi és nő pocsék szülő/pocsék ember?

Ezt kár felhozni negatívumként a kor mellé.

A fiam 23 éves, a barátnöje 16. Már két éve ismerik egymást, sokáig barátként levelezgettek, és nemrég elkezdtek egymással járni.

Mivel a lány - pszickhikailag - sokkal érettebb gondolkodású, mint a korosztálya, és mindkettönek hasonló az érdeklödése, nincs meg az, amit sokan elképzelnek, hogy nincs miröl beszélni egymással, meg nagy a különbség kettejük között.

Szerintem nem szabadna ennyire sablonosan gondolkodni, mint a legtöbben teszik, nem minden 16 éves meg 23 éves egyforma.

Szóval én nem látok benne semmi kivetnivalót, és a lány anyukája sem. (És a kapcsolatuk nagyrészt nem a szexröl szól, mégha az is beletartozik)

Amennyiben rendes,megbízható fiúról-és lányról beszélünk,semmi kifogásom nem lenne.Mivel kérdeztétek,két kamaszlányom van (15 és 13 évesek.) Szerintem igenis lehet témájuk,lehet nem épp egy hullámhosszon vannak,de attól még...Mert ilyen alapon egy 23 évesnek (egyetem stb.) és egy 30 évesnek (családfő,munka) milyen közös témája van?De vehetünk két 16 évest is.Egyik könyvmoly,okos,jó tanuló másik az ellentéte,vagány "haver" típus,utálja a sulit.Ettől még van miről beszélniük (jó esetben.) A szexualitásról meg annyit,hogy a gyerekbe nem 16 évesen kell beletömködni,hogy "még ne,még ne",hanem úgy nevelni (kiskorától kezdve),hogy legyen egy értékrendje,mert ha ez nincs,akkor már tökmindegy mit "pofázunk" neki.Természetesen mondanám neki,hogyha tanácsra van szüksége,akkor szóljon,bármikor bármiben szívesen segítek (de itt is jön a szülő tekintélye,miszerint hiába mondom,hogy szóljon nem ordítom le a fejét,ha valakivel tizenéves koráig ezt csinálják,akkor már nincs bizalom a szülők felé.)

A csalódásokból is tanul az ember,tapasztalatot szerez,úgyhogy engedném,és majd kisül belőle valami,bármennyire is nem szeretnénk sokszor fog csalódni az életben,mindig úgyse tudjuk megvédeni,legalább nem lesz olyan naiv.

18 évesen 25 éves barátom volt. emlékszem, akkoriban a fiú osztálytársaim nagy része azt sem tudta hogyan szólítson meg egy lányt, nem hogy járjon bárkivel :)

nos, anyumnak soha semmi baja nem volt vele, nagyon rendes, megbízható fiúnak tartotta, el mert vele engedni bárhová, mivel felnőtt ember volt, vigyázott rám, nem hagyta, h valami őrültséget csináljak. míg egy velem egykorú fiú lehet belevitt volna valami nagy balhéba, ami miatt aztán szívok. elég forrófejű voltam akkoriban. :)

igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy egy gyereket már egészen kicsi kortól fogva úgy kell nevelni, hogy a normális emberek társaságát keresse. ha majd szülő leszek, igyekszem előbb megismerni a lányom/fiam választottját, és nem a korába fogok belekötni. sokkal jobban lehet hatni egy kamaszra, ha inkább a valós aggályokat mondjuk el a kapcsolatáról, mintsem egy évszámban keressük a hibát.

Nem gondolnám, hogy közöm van a szexuális életéhez, vagy hogy örülne, ha becsörtetnék az intim szférájába.

Pl, hogy kivel jár (ha az nem kimondottan szélsőséges eset) és mit csinál vagy nem csinál az illetővel.