Ti hogy viszonyultok az élsport kérdéséhez szülőként?

A fiam 13 éves, jövő szeptembertől lesz középiskolás. Úszni jár és judózik is, az előbbit versenyszerűen, a másikon edzésre jár néha, de az úszás miatt nem versenyzik judóban. Az edzői szerint mindkettőben tehetséges, de el kellene dönteni, hogy melyiket szeretné tovább csinálni, még a judo sem késő.

Én apaként leginkább azt szeretném, ha egyiket sem, megmondom őszintén. Annak idején én fociztam NB I-es ifistaként, még külföldre is eljutottam próbajátékra, végül az anyám nyomására hagytam abba, igaz egy szerencsétlen sérülés is közbeszólt. Őt akkor nagyon utáltam ezért, de most már teljes mértékben megértem, és hálás vagyok neki, hogy inkább a tanulást választottam a versenysport helyett (persze lehet egymás mellett a kettőt is).

Én nagyon féltem őt az élsporttól, a dopping miatt. Ne legyenek kétségeink, nagyon komoly probléma. Több ismerősöm is versenyzett különféle sportágakban, és tolták magukba a "kokszot", néha edzői segédlettel/utasításra. Én fociztam, az nem volt akkoriban annyira doppingérzékeny sport, de ott is volt rá példa.

Ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy van-e jogom ilyen szinten beleszólni a fiam életébe? Igaz, hogy még csak 13 éves, de ez hatással lesz a későbbi életére. Én azt szeretném, ha sportbarát maradna, de csak hobbi szinten.

Mi a véleményetek?