Mit gondoltok, vagy hogyan viszonyultok, ha megláttok egy elhízott gyereket?

Néha nem csak a nasi áll az elhízás mögött. Ismerek egy kislányt, azt hittem róla, hogy agyonnasiztatják a szülők. Aztán egyszer a játszótéren elkezdtem beszélgetni az anyukájával, és ő mondta, hogy bizony a kislányának hormonproblémái vannak. (Ha jól emlékszem, pajzsmirigy).

Ezek után én már nem ítélek elsőre.

A kolléganőd kislánya az általad leírtak alapján azért duci, mert sokat nassol. Ez már a szülő hibája, mármint az, hogy nem ösztönzi a gyereket mozgásra, nem küldi ki a szabadba, hanem hagyja, hogy a gép előtt üljön.

Az ember nem a netnek szül gyereket, azt nevelni kell, igen mozgásra is.

Mikor elhízott gyereket látok bevallom sajnálni kezdem, mert nem lehet könnyű neki, aztán megkérdezem magamtól, én mit tennék és mindig arra jutok, hogy valamit biztos. Nem lehet a fáradtságra fogni a gyerek helytelen életmódját. Gyerek szivem segíts anyának, utána sétálunk egyet. Tény, én nem vagyok ebben a helyzetben, de annak aki igen, nem rögtön támadni kellene.

Persze, fáradt az ember, érthető, de a gyereke meg a gyereke akiért felelősséggel tartozik.

Először eszembe jut, hogy lehetséges, beteg. Netán örökölte az alkatát, genetika.

Ám a környezetemben az összes elhízott gyereknél egy ok van: a napi 8-10 étkezés, rengeteg kóla, chips, csoki, nyalóka, ücsörgés a gép előtt, a tévé előtt...

Nekem három gyerekem van, napi 5, max. 6 étkezés van. Mindhárom átlagos méretekkel rendelkezett ezidáig, 11, 8 és 3 évesek.

Mi legalább heti hatszor elmegyünk futni a nagyobbakkal. Bicajozni heti egy-két alkalommal. Nagyon sokat tehet a gyereke egészségért az, aki csak napi negyed óra intenzív mozgásra buzdítja!

Nem ítélkezek. Duci, hát duci. Az azonban biztos, hogy ha a gyerekem egészségéről van szó, akkor nem lehet kifogás a mozgásszegény életmódra sem az időhiány, sem az anyagiak. Egy használt bicaj nem drága. És nálunk - bármilyen fáradtak is vagyunk - minden délután az a program, hogy kimegyünk biciklizni. (Kivéve, ha apokaliptikus az idő, de néha még akkor is.) Rossz időben pedig irány a játszó. Nem érdekel, ha úszik a lakás, a gyerekem fontosabb.

Ettől függetlenül: gusztustalannak tartom, hogy már a kis óvodások is piszkálják a kövér társaikat, és kiközösítik őket a kövérség miatt. (Láttam már ilyet.) A kövér gyereket ugyanis nem ítélem el, de azt a felnőttet igen, amelyik már az ovis gyerekének is azt tanítja, hogy a kövérség az valami megbocsájthatatlan dolog, bélyeg, aminek a viselőjét el kell lökni magunktól...