Mit tegyek? 13 éves múltam de a szüleim nem engednek sehová!

Nem túl jó helyet...Engem szerencsére elengednek, 7 évesen már egyedül mászkáltam.Arra koncentrálj, hogy megbizzanak benned, apránként elengednek.Mondd meg nekik, hogy ha kiabálnak, nem teljesitesz olyan jól, és akkor többet kiabálnak, és abból még kisebb jegyek lesznek. Mondd meg nekik, hogy 1-2 rossz jegy még becsúszhat,nálam is be-becsúsztak, pedig mindig nagyon jó jegyeim voltak, tanulás nélkül. Becsúszott 1-2 2-es, meg is szidtak, de hamar elfelejtik, én tudom, egykorúak vagyunk.Gondolom nem akarsz 5 évet várni a szabadságra, sőt még akkor sem leszel teljesen az, mert a gondoskodás nem hal meg...Engem is idegesitenek, hogy odaértél, minden OK, ettél délelőtt(ez a legidegesitőbb),betetted a szendvicset?Jaj, megőrülök...Szerencsére egyedül biciklizhettem, de nekimentem egy nőnek(ő jött belém), senki nem tudja, csak a haverok, akikkel bicikliztem. Jót röhögtünk.

A Bizalom fontos, hogy megbizzanak benned, lássák, hogy megtartod a szavad...Végül kialakul, nagy az esélyed, hogy elengednek, de telefonon hivogatni fognak, az tuti.

Próbáltál vele beszélni? Anyukád engedne csak apukád nem? Esetleg kérhetnéd anyukádat, hogy segítsen neked.

De most ne az osztálytársaid kedvéért akarj elmenni otthonról, az nem fontos hogy ők mit gondolnak. Légy összeszedett, biztos nem egyik napról a másikra fognak több mindent megengedni, lehet hogy 1 másfél éved "rámegy", hogy szabadabb lehess. Türelem!!!

Hozzád sem jöhet át senki? Telefonon hívj át valakit, akit kedvelsz és megbízol benne. És mindenképpen mondd el anyukádnak, hogy mit érzel!! És ne szökj el otthonról csak azért, mert most kétségbe vagy esve. Ha higgadt maradsz ilyen nagy megpróbáltatások közepette annak meg lesz az eredménye, de ameddig nem tudják hogy mit érzel, addig nem is tudsz előre lépni.

Én úgy oldottam meg ezt a helyzetet, amikor szintén be voltam zárva, mint te, hogy mindig én mentem vásárolni. Gyalog, a leghosszabb úton és lassan sétálva. Jót is tettem, mert bevásároltam és kiszellőztettem a fejem. Ha meg belém kötöttek, hogy hol voltam ennyi ideig, mindig megmondtam az igazat. Elmondtam, hogy túlságosan kevés helyre mehetek el, ezért szükségem volt egy jó hosszú sétára. Ne hagyd eluralkodni magadon a dühödet és KITARTÁS!!!!!!

Megértelek és látom, egy kicsit jobb a kedved. Pedig nem is sok, amit kérsz! Egy kis görkori, meg bulizás. Nem értem, hogy az apukád miért ilyen fafejű, már bocsi. De ezzel csak azt éri el, hogy elüldöz otthonról pfffff meg azt, hogy azon töröd a fejed, hogyan szúrj ki vele. Áhhh nehéz! De mindenképp beszélj valakivel a gondodról!! Én ezt tanácsolom :)

Meg azt, hogy tanulj jól és jelentkezz valami jó messzire lévő főiskolára v. egyetemre, és akkor lakhatsz koleszban :D