Hogyan fogom túlélni a középsulit?

Nagyon élénk fantáziám van. De tényleg. Ebbe most nem akarok részletesen belemenni, de ha mond valaki valamit abba akármit bele tudok képzelni, és nevetni rajta. Ebben csak az a baj, hogy a mostani osztálytársaim megszokták, és velem nevetnek ha megmondom nekik mire gondolok, viszont vadidegen emberek hótziher, hogy őrültnek néznének. A másik, ami aggaszt még ezzel kapcsolatosan,hogy mindig nevetek. Ilyen emberekkel vagyok körülvéve, viccesek, nevetősek, én is egy lettem közölük. Viszont megint, idegeneknek furcsa lesz, hogy mindig full boldognak látszok. Nem mellesleg szarkasztikus vagyok és simán, gondolkodás nélkül rá tudok vágni olyan dolgokat más emberek mondataira, ami eléggé bántó és nem győzök utána bocsánatot kérni és mondani,hogy nem gondoltam komolyan. Borzalmas a természetem. Tippek? Ne beszéljek velük? Keressek egy embert akivel haverkodjak? Ja, van egy slusszpoén, szinte csak fiúkkal jövök ki jól. Lány vagyok, de nem találom meg a közös hangot a lányokkal. Most így nem tudom elképzelni, hogy első nap a csibetáborban, én meg berobbanok a srácok közé és így 'Hello, nem pasizni akarok, hanem barátkozni, vállalod,hogy elviseled minden hülyeségemet és leszel a puszipajtásom?' Nem. Ez csak szimplán rossz.