Miért lettek olyanok a mai kamaszok amilyenek? (tényleg tisztelet a kivételnek)

2-es válaszolóval 71 végi születésűként nagyjából egyetértek, annyi különbséggel, hogy nem ismertem senki háztartásbelit. Ellenben a nyugati megyékben szinte mindenki gyárban dolgozott, nagyjából mindenki egy műszakban, aminek 3/4 2-kor vége volt, így anyu mindig otthon volt, mire hazaértem. Első négy osztályban napközis voltam, mint mindenki, ötödiktől mehettem csak haza órák után, de ahogy írtam, addigra anyu otthon volt. Általában - legalábbis felénk (Szombathely) - három generáció élt együtt, így a nagyszülő vásárlásban vagy főzésben segített (nálunk a vásárlásban), így anyunak jutott minden nap ideje takarítani, parádés rendet tartani, két napra főzött mindig, és fél ötre, mire apu hazaért, kész volt mindenre.

Anyu nem barátnőzött, nem járt el sehová, a családjának élt teljes mértékben 14 éves kora óta, amikor az ő anyukája meghalt, és ittmaradtak papával és a három testvérével. Ő a papától is ezt látta, hogy csak a család, nulla szórakozás. Apu szintén családias családban nevelkedett, így ő sem érezte igényét annak, hogy családalapítás után szórakozni járjon bárhová. Én ezt a példát láttam, így 19-20 éves voltam, mikor először elmentem otthonról szórakozni úgy, hogy úgy kért el a barátnőm itthonról, és ekkor kellett tízre hazajönnöm. Összesen 5 alkalommal voltam diszkóban, és az igazat megvallva, nem hiányzott. A barátnőkkel vagy nálunk, vagy náluk beszélgetni szoktunk, néha a szülők is beszálltak ebbe, és nagyon jól éreztük magunkat.

Vezetékes telefonunk 24 koromban lett ennyi ideig "álltunk sorba" érte úgy, hogy apu munkahelye is, és még a városháza is soronkívüliséget kért nekünk. Ehhez képest 26 voltam, mikor számítógépet vettem és internet-előfizetésem lett (akkoriban nem volt elterjedt még egyáltalán). Illetve nem internet, csak levelezőszerver előfizetésem, tehát csak e-mailezni tudtam. Teljes hozzáférésem először úgy lett, hogy valaki megadott egy betárcsázós korlátlan azonosító-jelszó párost, amit hétvégén használhattam, és valamelyik egyetemé volt. Ez már olyan 1998-1999 volt, és akkor az internetet még kapcsolatépítésre, face to face emberi kapcsolatok kialakítására használtuk. A társaság, amelyikhez csatlakoztam akkor a neten, 20-60 éves korosztály tartalmazott, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Utolsó vagyok... jó ez a kérdés, sok emléket felhozott, férjemmel is erről beszélgetünk most. :) Náluk (Fehérvár) amúgy ugyanez volt pepitában.

Még az jutott eszembe, hogy mivel nem volt internet sem, és a tévében is elég korlátozott volt a csatornák száma (gyerekkoromban volt egy magyar csatorna, és két osztrákot tudtunk a határszél miatt befogni), így sokkal kevesebb külső behatás ért bennünket. Az osztályban 1-2 gyerek tehette meg, hogy valahonnan hozzájutott a Bravo újsághoz németül, esetleg 1-2 hanglemezhez, kazettához a 80-as évek közepétől. Általában ők voltak a kör közepe, de igazából ők sem szálltak el, mert nem volt hova. :)

Az egész 1990-es években, a nagy rendszerváltást követően kezdett szerintem változni. Akik akkor kezdték a sulit, már sokkal szabadabb világba léptek.

A hetvenes évek első felének korosztályát pedig pont az időszak nagy vesztesének tartom. Ez a korosztály volt a frissen végzett első munkanélküli korosztály, akiknek nagyon gáz volt mindenféle kilátásunk. Magas ingatlanárak/albérleti díjak, ehhez képest fizetés semmi vagy alig, a támogatások megszűntek (pl. önkormányzati lakások) vagy leapadtak, az albérleteket nem volt szokás évekig lakni. stb, stb.... órákon át tudnék írni.

Ellenben huszonévesekként ért minket a nagy szabadság, az egyre több buli lehetőség, így akit vonzott ez a világ, azt beszippantotta, akár családos volt, akár egyedülálló. És onnantól kezdve szerintem átalakulásnak indultak az értékrendek, és nem feltétlenül a családi élet, a háztartás volt az első és második. És kb. ennek a korosztálynak kamaszodik a gyermeke. :)

A mai kamaszok botrányosak.(Tisztelet a kivételnek,ahogy írtad is.)

Ahogy elnézem a tizenéveseket elborzadok rajtuk.

Az ilyen nem feltétlen csak a szülő hibája,hanem a rossz társaságé is.

Ilyenkor vagy megpróbálod visszatéríteni vagy lesz*rod.

De van akin nem lehet segíteni.

Örülök,hogy én nem ebbe az"elrontott"generációba tartozok és próbálom figyelmen kívül hagyni ezeket a "selejteket"!

20/L

Azért pontoztatok le, mert az írtam, hogy a mai kamaszok nem rosszabbak a 10 évvel ezelőttieknél?

Mégis mit kellett volna írnom?

"Fú, tényleg szemét világ van, a kamaszok meg borrrrzalmasak"

Nem borzalmasak!

Tudnék én mesélni olyan osztálykirándulásról, hogy égnek állna mindenki haja.

Meg a kocsmás hétvégékről, amikor körbe jártuk a várost, és itt-ott láttuk az osztálytársainkat, szexelni, hányni, részegen ordítozni.

Mi se voltunk jobbak!

Aki azt írta, hogy a 70-es években született, azt megértem, mert az tényleg más világ volt, fegyelmezettebb, szerintem jobb, ahogy látom, de a 90-es évek vége, és 2000-es évek, ugyanolyan volt, mint most.

Akkor is voltak hülyék, és most is.

Én ahogy elnézem a mai kamaszokat, semmivel nem látom őket rosszabbnak, mint magunkat.

18as minden szavával egyet értek, még csak 2 éves a lányom de a 30éves apjával már azon morfondírozunk, hogy neveljük h ne oda jussunk, ahová a mai tizenévesek szülei és gyerekeik.

Megszűnt a kommunikáció a felek között, a szülők nem ismerik a gyerekeiket és fordítva, nem tudják hol és kivel lógnak, nem fontos a suli, pedig az lenne az alapja a továbbtanulásnak és a későbbi jó munkahelynek.

Minap álltam a villamoson és egy leszálló fiúbanda egyik tagja felköpött a távozó villamosra, arcon talált. Nem engem pécézett ki, mindegy volt neki kit talál el.Hol volt ilyesmi 15éve???

Régen nem volt ennyi késelés, és nem volt ennyi erőszak, az emberek odafigyeltek egymásra, nem elfordultak ha valaki épp agyonvert valakit.

Nem volt drog az iskolákban és volt 1-2 sutyiban dohányzó már akkor is, de nem az iskola 3/4-e...

Én is 18éves korom után vesztettem el a szüzességem és én sem azért mert csúnya voltam, egyszerűen mert tudtam hogy az nem menőség, hanem érzelmi érettség kérdése, nem érdekelt a csordaszellem, mertem EGYÉNiség lenni.

Régen többet sportoltak a fiatalok, ez lekötötte a fölös energiáikat és megtanított olyan alap szavakat, mint önismeret, kitartás, versenyszellem, az edzőm szava szent volt, akkor is ha nem értettem vele egyet, és lett gerincünk és jellemünk.

Nem tudom a mai fiúknak ki a példaképe, de nehezen hiszem hogy egy 50kilós borotvált karú és lábú, hereleszorítós nadrágú kisfiú meg tudna védeni ha megtámadnának.

És én szégyellem magam h 30évesen koncerten a jegyszedő megkérdezi elmúltam-e 18, miközben a mögöttem álló agyonsminkelt 15évestől már nem.

Egy gyereknek is, egy kamasznak meg főleg szüksége lenne egy erősebb kezű terelgető szülőnek, aki segít neki eligazodni az amúgy is énkép és hormontombolós időszakban és világban, de a szüleik vagy dolgoznak, vagy a tv előtt tespednek, mindenesetre biztosan nem beszélgetnek, mert akkor látnák már a gyerek kinézetén h vmi nem stimmel vele.

a szüleim középosztálybeliek, nagyon sokat köszönhetek nekik, nem lehetek elég hálás azért amit kaptam tőlük az elmúlt 3 évtizedben, de elkeserítő hogy 4főre 6!!! tv van a házban apám miatt, aki megnézi a híradót óránként és csatornánként és aki Szenteste is bekapcsolta az ünnepi vacsora alatt, tönkre vágva az amúgy is akadozó beszélgetést. És egy ponton a gyerek is feladja a dolgot a szülőkkel, elkezd próbálkozni boldogulni egyedül vagy ha nem elég erős, ide-oda csapódva, aztán kisül belőle valami. Többnyire azok, amiket írtatok. Tisztelet a kivételnek, egyik félnek sincs könnyű dolga, ez biztos, de soha nem késő visszatalálni egymáshoz, kérdés h akarunk-e?

Utolsóval teljesen egyetértek,tényleg elborzadok én is,mikor meglátom a tiniket tisztelet a kivételnek bár én még csak 22 vagyok azért az év évfolyamomban nem volt ennyi neveletlen ribi,drogozó,alkoholista.

Amit meg megengednek maguknak az félelmetes,de talán félelmetesebb hogy sok szülő nem is akar nevelni,mert hogy lelki beteg lesz a gyerek és az a baj,hogy még óvodás korosztály sem lesz különb mert anyuci nem neveli,inkább elkényezteti vagy letolja a gyereket,nincs egy pofon a tininek vagy gyerekként egy popsira,kézre csapás mert a gyereknek szabadság kell,meg az kegyetlenség.nem figyelnek rájuk oda.Nem jó felé tart a világ az biztos.