Engednétek 12 éves lányotoknak, hogy 16 éves fiúja legyen? Mindketten nagyon jó tanulók, teljesen megbízhatóak, ismerem a fiú szüleit is és nagyon jóban vagyunk egymással. Az egyetlen probléma a sráccal hogy cigizik.

vivinia, gondolkodj egy kicsit, mielőtt ilyeneket írsz!

Megbízol a gyermekeidben, az rendben van. De az ilyen "első szerelmek" általában elég elsöprőek. Új dolog, első barát, minden-minden nagyon izgalmas egy ilyen korú lánnyal, mint a Kérdező egy 16-17 éves forma fiú ha egy kicsit is okosabb egy kapanyélnél tudatosan képes olyan dolgokat elhitetni, hogy teljesen kifordul önmagából. Mert a szülei ha egy rossz szót szólnak a Janira vagy akárhogyan is hívják akkor elmebeteg álatok, akik az ő boldogsága ellen vannak. EZÉRT kell a gyerekre vigyázni, és egy bizonyos kor alatt a "mert azt mondtam" indoklás is elfogadható számomra. Mert még nem tudja felérni ésszel, mint ahgy te sem, Kérdező, hogy a szüleid nem ellened vannak. 16-17 évesen sem feltétlenül, de akkor már egy majdnem felnőttnek könnyebb elmagyarázni a dolgokat, mint egy kislánynak, egy gyereknek. (igen Kérdező, az vagy)

A másik, ez már csak a Kérdezőnek szól: HOVÁ SIETSZ????

Egy egész élet, sok-sok évtized van előtted, de te már ki akarsz próbálni mindent 12(!!) évesen? Minek? Még a kamaszkorig is hátravan 3 éved... Nem maradsz le semmiről kislány, ha nem du*atod meg magad 12 évesen...

17 éves lány vagyok,és ha gyerekem lesz,akkor engedem,hogy legyen élete 12 évesen is,de csak annyi,amennyi megengedhető ilyen korban.Tudod kedves kérdező,12 éves korban még a meséket kell nézni,vagy vígjátékokat vagy játszani a számítógépen,vagy kimenni a barátnőkkel nyáron a fagyizóba,vagy a játszótérre beszélgetni járni,de SEMMIKÉPP NEM PASIZNI!A fejlődésnek fontos szakaszai vannak és biztosítani kell minden szakasz megélését,és nem kell siettetni a szakaszváltást.Pszichés problémákat okozhatnak a korai csalódások,amik az első szerelmekre általában jellemzők..például egy szakítás..vagy egy túl rövid kapcsolat.

Akkoriban én is azt hittem,hogy hű,de sokat tudok az életről,tiszta érett vagyok!!Isten az atyám,én is ezt gondoltam!De nem így volt.. hülye kis naív lány voltam,vállig érő hajjal és kevés ésszel..mégsem pasiztam!

Aztán most 17 évesen kifele haladok a lázadókorból és kezdek rájönni,hogy más az élet értelme,hogy fontos a fejlődés,az önismeret..stb.stb.

Most per pillanat ott tartok,hogy változni akarok külsőleg és belsőleg..vannak mindig céljaim,amiket szeretnék elérni,szerintem te is arra törekedj,hogy érj el apró hétkönapi célokat.Mondjuk holnapra tűzd ki azt,hogy kialakítod a véleményedet erről,amit írtam és a saját életedről..tudod fontos,hogy más véleményeiből,történetéből tanulj!

17/L

Most eszembe jutott amikor a lányom 10-11 éves volt. Nagyon szerelmes volt egy 8. "NAGY" fiúba :-)

Megbeszéltük vele hogy teljesen más az érdeklődési köre, és hogyha átjönne akkor ő nem biztos hogy szeretne bújócskázni, és hogy neki nagyon barátai vannak stb.

Kitaláltuk hogy a táskájába csempészik egy kis cetlit (mert akkor volt tesiórája a fiúnak , és a táskák mindig a kispadon voltak a terem előtt) amire rá volt írva hogy : "Nagyon aranyosnak tartalak! "

Ennyi volt , és így már a lányom is jobban érezte magát :-)

Kortársad vagyok, kamu nélkül!

Szerintem: te nem szerelmes vagy, menőnek akarsz tűnni! vagyis már annyira erőlteted ezt magadban, hogy elkezdtél egy kicsit érezni is iránta, de ez nem lehet erősebb! Mondd meg nekem, hogy kisebb kori éned, a 4 éves éned példaképének tartana-e!? Hmm? Én úgy gondolom hogy az enyém igen. Már kicsi korom óta sikeres akartam lenni, és a legjobb úton járok eme út felé!

ha akarod ezt, hát legyen! De tudd meg, hogy el fog dobni, majd mert te annyira menőnek érzed magad, minden bárban egy éjszakás kalandként fognak kezelni. Én is komolytalan vagyok, de amit művelsz, erős túlzás! Anyukád ha tudná, hogy a nevében írtál, mit szólna?

12/L