Mért van az, hogy minden "normális" ember akar gyereket, csak én nem?

Hát remélem akkor tényleg nem lesz gyereked, ha így állsz hozzá..ennyi erővel abba is belehalhatsz, hogy rád esik egy repülő vagy egy meteorit :S

Egyébként meg te is megszülettél nem? Mi lett volna ha a szüleid is így álltak volna a kérdéshez, hogy fulladj meg?! Ilyeneket nem szabd még csak gondolni sem, neked nincs kisebb testvéred???!

Azért van, mert még csak 14,5 vagy. :)

Nyugi, tök normális, hogy ennyi idősen nem érzed hogy gyereket kéne szülnöd. Sok ilyen ennyi idős kéne kis hazánkba, mert sokan már 15-16 évesen szülnek. Majd ha felnősz, biztos te is majd meghalsz azért, hogy lehessen egy olyan kis "undorító", "ronda" gyerkőcöd, aki minden éjszaka felver a legédesebb álmodból, mert bekakilt, meg enni kér. Megjegyzem biztos te sem voltál szép mikor megszülettél. Kérdezd csak meg anyukádat. Amíg nem úgy érzed, hogy erre vágynál, eszedbe ne jusson szülni. Költsd minden pénzed magadra, bulizz, aludj sokat, és ha már nem ez lesz a legfontosabb, akkor hajrá! :)

30/Anyuka

Nem, egyáltalán nem szeretnélek leszólni, de valami tényleg nem stimmel nálad!

Ha visszagondolok, én már kislány koromban is állandóan babáztam (etettem, felöltöztettem, dédelgettem a babáimat), 10-16 éves koromban mindent megtettem, hogy kisbabák közelébe kerülhessek (szomszédok, rokonok kisgyerekei) és segíthessek körülöttük, vigyázhassak rájuk, gondozhassam őket...

Én minden kisbabát gyönyörűnek látok, mindig megdöbbentem azokon a beszólásokon, hogy "milyen ronda egy újszülött" vagy "nem valami szép az a kisbaba"...

Soha olyan meg nem fordulna a fejemben egy kisbabával kapcsolatban, hogy "fúj!" ???... 8-o

Szerintem egy kisbabánál gyönyörűbb és a babaillatnál finomabb nincs! :D

Mióta eszemet tudom, arra készültem, hogy 2-3 gyerekem legyen (sajnos, nagyon sokat kellett küzdenünk, mire ez megvalósulhatott, de nekem az is természetes volt, hogy ezért addig küzdök, amíg csak élek)!

Ahogy most így végiggondolom, talán bennem több lehet az ösztrogén hormon, lehet benned ez kevesebb, mert a nőiességhez, anyasági érzéshez a hormonrendszernek is fel kell készülnie, illetve ez indítja be a nőkben a vágyat, hogy anyák akarjanak lenni.

Márpedig erről se te nem tehetsz, se én, hogy azt érezzük, amit érzünk!

Mondjuk ott lehet a baj, hogy egy nőnek "általában" jó, ha vannak anyai érzései és vágyai, mert ezzel a tulajdonságunkkal anyáskodunk a férjeinken is, akikre ez bőven ráfér. :]

Szóval, szerintem valami baj lehet a hormonrendszereddel (ennek más jelének is kell lennie), amit jó lenne kivizsgáltatnod, mert más problémákat is okozhat!

Aztán az is lehet, hogy nálad majd csak 20-25 éves korodban fog feltámadni ez a gyerek utáni vágy, most még éretlen vagy rá, azért taszít maga a gondolat is! :]

Ez nem baj, nem vagyunk egyformák, te így fejlődsz!

még fiatal vagy ,azért.

most néha én is úgy gondolom, hogy nem szeretnék gyereket, de vannak olyan idősebb párok a környezetemben, akiknek nincs gyerekük és vhogy mindig az jut eszembe, hogy milyen rossz lehet nekik. gyerek nélkül sztem nem lehet teljes életet élni, bár természetesen sok minden másban is örömét lelheti az ember.

Ez a kamaszkor tiltakozása minden ellen, ami másnak tökéletesen megfelel:-)))

Ne hari, több mint dupla annyi idős vagyok mint te, de ha jól emlékszem vissza, akkor ha rajtam múlott volna, bizti kitör a harmadik világháború:-)) esküszöm, a kutya nem tudott volna nekem egészségeset kakálni... ha valamit mondtak a felnőttek bennem már gyűött is fel az ellenállás és a harci kedv.

Aztán mindezt elmosta az élet vihara:-( Szakközépben már értelmesebb voltam. Aztán érettségi, aztán tovább... és ez a lázadó gondolkodásmód lassan átment lázadó, de értelmes felnőtt viselkedésbe.

Én felnőttként sem akartam sokáig gyereket (na nem rondáztam le senkiét, bár láttam egy - két érdekes csöppséget), de valahogy nem jöttem lázba tőlük.

És most itt vigyorog rám a saját kis egyévesem, mind a 8 fogával meg a kerek fejével és esküszöm neked, egy pasit sem szerettem így életemben, mint ezt a manót:-)))

Ne foglalkozz te még gyerek témával. Neked még nem is kell, hogy tetszenek a kisbabák. Tanulj, sportolj, szépülj, élj.

Majd eljön mindennek az ideje, de csak sorjában.

szia. tuti meg fog változni, mindenki másmilyen ember.

én kicsinek imádtam gyerekek közt lenni (2 öcsém van), aztán iskolás koromba már nem szerettem kicsiket, talán azért , mert bemeséltem magamnak, hogy én már nagy vagyok és nem bratyizok a pisisekkel. aztán 15 éves voltam amikor megszületett a keresztanyám gyereke, tisztára boldog voltam, sokat jártam hozzá. nagyon cukinak találtam. 17 éves korom körül lázadoztam minden ellen, és megfogadtam, hogy sose lesz gyerekem, mert csúnyák, fáj a szülés, megereszkedik a mellem, blablabla. és most van egy 4 hónapos babám, és így teljes az életem.

meglátod változni fog ez.