Lehetséges, hogy én nem voltam ilyen "lázadó kamasz"? Vagy ezután leszek? 18/F

én is ilyen vagyok :D de nem tudom hogy ez jó e vagy sem :D

15/L

Nekem is van és volt lázadó-korszakom, nem olyan, mint másoknak, de van, volt.

Nekem ez pl. abban nyilvánult meg, hogyha apum úgy szólt hozzám, hogy az rosszul esett, bántó volt, akkor hiába mondott valamit, úgy voltam vele, hogy 'csak azért se'. Rengetegszer fenyegetőzött azzal, hogyha nem rakok rendet, akkor majd úgy érek haza egyszer, hogy kidobál minden cuccomat. Ilyenkor mindig jött a dac, hát jó, akkor lássuk, mikor dobod ki a cuccaimat. Persze, sosem tette meg.

De ez több éve így van, és azt is tudom, miért. Olyan hangon szól hozzám, hogy az hihetetlen. Nem képes normális, emberi stílusban elmondani, hogy rakjak rendet a szobámba. Rögtön ordibálni és fenyegetőzni kell, ezzel pedig nálam nem megy semmire. Nem tudatos részemről, egyszerűen belülről jön, hogy nem, csak azért se.

Ez is lázadás, és az is, amit te csinálsz. :D

17/L

hah, jó fej vagy, bírlak:D

amikor valamire ráparázok nekem is rögtön eszembe jut, hogy de aztán miért is félek én ettől ennyire?? nem nagy dolog, csak egy kis porszem vagyok a naaagy Mindenségben, minden relatív, semmi sem számít igazán, blabla. :D

amúgy én sem voltam/vagyok az a tipikus lázadó kamasz, akinek a szobája rockzenétől dübörög, és ordibál a szüleivel stbstb.. persze ez a 'csakazértsem'-dolog azért valamennyire nálam is megvolt, de ha jól belegondolok, nem volt semmilyen nagyobb kamasz-zűröm, ami manapság átlagos lenne. És nem azért, mert én olyan pedáns példagyerek lennék, vagy nem szórakoznék,.. egyszerűen így alakult, nem az a fajta lány vagyok, és szerintem sosem leszek az.

19/L