15 éves a fiam. elváltam. van egy barátom elakarok költözni a barátomhoz de a kisfiam nem akar velem jönni nem tudom miért hanem az apjához akar menni. mit csináljak? nem velem van baja nem a barátommal mert jól megvannak.

Én 15 éves lány vagyok, elváltak a szüleim. Apukámmal élek, bár elsősrban a hely miatt (innen jobban tudok iskolába járni, plusz saját szobám van, ami a tanulás miatt fontos).

Anyukámmal rendszeresen tartom a kapcsolatot, hétvégenként, szünetekben ott vagyok. Anyu a barátjával és a bátyámmal él.

Amikor ott vagyok azonban, nekem az is bőven elég, és örülök neki, hogy apuval vagyok. Nem azért, mert nem szeretem anyukám. De ők most friss szerelmesek. És eléggé zavaró tud lenni, amikor egy hétvégét ugye nem otthon töltök, hanem elmegyek csak azért anyuhoz, hogy vele lehessek, és akkor ott van egy szinte idegen férfi. Szerencsére nagyon csípem őt, ezzel nincs is gond. De mégsem tudok azért olyan fesztelen lenni előtte, ő pedig szinte mindig ott van, nyilván, egyértelmű, miután együtt laknak. Aztán gyakran csókolóznak, összesúgnak, cinkos pillantások stb. amit azért sokszor nem tudok, hogyan kezeljek. Elforduljak, kimenjek? És ha kimegyek, mit csináljak? Beszéljek tovább? Vagy tegyek úgy, mintha mi sem történne? Pluszban ha ez nem is áll fent, rá vszínüleg jobban tekintettel van, hiszen friss kapcsolat, míg engem 15 éve ismer, ő pedig új:)

Félreértés ne essék, én vltam a családban az első, aki tudta, és megértette ezt a kapcsolatot. Nagyon fontos nekem anyukám boldogsága, neki is joba van hozzá, azzal, akivel csak akarja. De ez már nem rám tartozik, így jobb, hogy nem kell látnom, nem kell ott élnem. Meg nem is érdekel. Neki legyen jó, ez a lényeg.

Aki pedig az egy hét itt egy hét ottot javasolta, én pl. nagyon nem örülnék neki. Egy, hogy átcuccolni, kettő, hogy pl. ha a barátaitól messzebb van, akk nagyon szívás, mert akkor az egyik héten nem tud találkozni.

Hát ezek a gondolataim, gondoltam leírom, hátha van, amit így 15 éves szemmel másként látok. Ha van kérdésed írj bátran!:)