Csak én érzek így!?
Van egy öcsém.
És anyuval vagyunk itthon 3-an. Apukánk meghalt. Én nem érzem néha vagyis mostmár mondhatnám úgy hogy anya szeretne. Öcsémmel mindig ott van játszik meg minden puszilgassa engem meg lesz*r. Tudom hogy én már nem vagyok kis gyerek egyébként 13 éves vagyok, de akkor is nekem is kell a szeretet vagy is én így gondlom és én nem tudom mindig velem ordibál, öcsémmel soha! Nem is csinálok semmit de még is én vagyok a hibás! Amikor nem is csinálok öcsémmel semmit és ő meg sír kivel ordibál, kivel üvölt? Velem. Reggel 8-tól 4-ig dologzik egy gyárban mint főnök. Szerintem ehhez nincsen semmi köze ehhez a témához de mindig azt mondja hogy fáradt meg egy csomó dolga volt, szerintem ettől még nem kéne rajtam kiverni a feszültséget.
Szia!
Nagyon sajnálom, hogy meghalt a papád (átérzem, én anyukámat vesztettem el gyerekkoromban).
Ez nehéz helyzet mindnyájatoknak, és sajnos anyukád is biztos igen szenved miatta. Egyrészt nehéz, hogy nem tudja senkivel megosztani a gondjait, másrészt (legalábbis én a papámon ezt láttam), lehet, hogy fél attól is, mi lesz veletek, ha vele is történik valami. Ezek az érzések pedig folyamatos feszültségben tarthatják az embert.
Nem hiszem, hogy ne szeretne téged. Az viszont lehetséges, hogy az öcsédben, mivel fiú, öntudatlanul is az apukátokat látja, ezért ölelgeti-puszilgatja többet.
Szerintem beszélned kéne vele, egyszer, mikor nyugi van otthon, leülni, és elmondani neki azt, amit itt leírtál. Hogy hogyan érzel. Fontos, hogy ne mondjuk egy veszekedés közben vágd a fejéhez, hogy „nem szeret”, vagy ilyesmi, hanem normálisan mondd el neki.
Próbáltad már?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!