Nagyon szomorú vagyok. Veletek is már megtörtént?

Sajnos nem minden az, aminek látszik. Anyukáddal élsz? Ha igen, akkor könnyű az apukádnak jó fejnek tűnnie.

Ez előfordul minden családban gyerekkoromban és is mindig úgy éreztem kivételeznek az öcsémmel,18 éves koromban megszületett a 2.öcsém már féltestvérem,na ő elvan kényeztetve baromira,mindent megkap még azt is amire nincs szüksége,és amit 1 nap alatt megun,és mi öcsémmel azért nem kaptunk meg mindent amit szerettünk volna pedig nem voltak nagy és drága vágyaink,de hát ez van a szülők elváltak,és hát anyukám nevelt minket,nem volt annyi lehetőségünk mint öcsémnek és apám feleségének a lányainak van,én úgy érzem túlzás hogy minden a seggük alá van tolva,és hogy még a házimunkában is csak nagyon ritkán segítenek,nem az irigység beszél belőlem,de rossz érzés,hogy az én apám más kölykeit neveli,és mindent megad nekik,főleg azt hogy velük van. 22 éves vagyok de még mindig fáj,hogy úgy elhagyott,még ha láttam is kéthetente nem ugyanaz,és borzalmasan fusztrál az új családja,főleg hogy az új családja kihasználja,és tönkre teszi őt,szóval teljes mértékben megértem az érzéseidet..