Mit lehet kezdeni egy bulifüggő gyerekkel?

Még mindig én. Egy csomó mindent tudok neked mesélni a témáról. Visszagondolok a kamaszkoromra, és érzések jutnak eszembe. Igen, a bulizás. Nem 15 évesen, hanem 17 évesen kezdtem, az igaz, de utána mindig mentem, egészen 23 éves koromig. Kb 6 évig fontos volt ez nekem, majd lecsengett. És tudod, hogy miért volt fontos? Mert akkor építettem ki a szilárd szociális kapcsolataimat, helyet találtam a világban, ahol várnak, ahol fontos vagyok, nőnek éreztem magam (értsd jól: bókoltak, csinosnak tartottak, és ennyi), ez nekem olyan volt, mint egy falat kenyér, nagyon kellett. Ahogy így próbálgattam magam, szépen fel is nőttem. Akkor elhagytam, mert hirtelen más vált fontossá, a bulizás többé nem érdekelt. De a szocializálódás megvolt, a kapcsolataim (barátok, ismerősök) már megvoltak, és a mai napig élvezem ennek a hasznát. Ha a szobámban kellett volna ülnöm, tutira egy idióta lettem volna, aki nem tud elhelyezkedni a fiatalok közt, mert az iskola az nem ugyanaz, ott ülnek az órán, meg lődörögnek a folyosón a szünetben, a buli az tánc, és közvetlenebb, más szituáció. Hidd el, kell ez is, és ő ezt nagyon várta. Neki még egy hét még rohadt sok ahhoz, hogy végigdolgozza a semmiért, mert bármikor ugorhat ez a várva várt dolog. Ne rontsd el az örömét, főleg akkor ne, ha megbízol a szórakozóhelyben. Mert ha az lenne egy megbízhatatlan hely, az is más, akkor én sem engedném el. De így igen.