Mit lehet kezdeni egy bulifüggő gyerekkel?

Hát, én sajnálom a lányodat..

Ha a jövő héten nem csinálja meg, akkor majd akkor nem mehet.

Minek jósolod meg előre, hogy nem fogja megcsinálni?

Ha hulla részegre itta volna magát,akkor érteném a problémád, de elmosogatott..

Na igen,nagyon megaláztad a barátnője előtt.

Tudom, hogy most le fognak pontozni, de én a mosogatást sem várnám el a gyerekemtől, az az én dolgom.. az iskolába sem ül be helyette senki, neki meg az a dolga.

Hát bocs, de ez így szerintem s hülyeség volt. Eddig megszokta, hogy elmehetett, és akkor most leégeted a barátnője előtt. Hát bocs, de ettől tuti nem fog elmosogatni.

Ráadásul írtad, hogy most elmosogatott - a jó irányú változást nem büntetni kéne szerintem. Így most mit von le? Elmosogatott - megbüntetted. Megérte neki elmosogatni? Nem!

És eleve a rosszat feltételezed, hogy legközelebb úgyse fogja megcsinálni.

Következetlen vagy. HAgytad, hogy elszaladjon vele a ló 15 évesen (szerintem is akkor sok a minden hétvége) és most utólag, minden logikus indok nélkül akarsz bekeményíteni, ráadásul ami különösen súlyos ebben a korban, hogy a barátok előtt.

Szerintem sem helyén való a hétvégenkénti bulizás.

Viszont a kérdés miértjét nem értem.

Ez a baj, hogy a saját sérelmeidet vered el rajta!! Nem akarnál esetleg jobbat NEKI, mint MAGADNAK akartál volna? Ez lenne az igazi szeretet!

És hogy lásd, hogy nem a levegőbe beszélek, elmondom neked, hogy az én drága jó édesanyámnak se potyogott minden a levegőből gyerekkorában, sőt az egész élete se úgy alakult, ahogy éppen lehetett volna. Őt nem engedték továbbtanulni, nekem mégis fizetett egyetemet, kettőt is, őt is befogták dolgozni, nekem mégsem kellett csinálnom házimunkát gyerekként, kamaszként, csak már felnőttként (20-on túl), neki elég kevés és nem túl változatos ennivaló jutott kamaszkorában, nekem egész életemben a legfinomabb dolgokat vette, és ha azt akartam, hogy ő is egyen, csak belekóstolt, de mindenképp nekem hagyta, szóval áldja meg a JóIsten milliószorosan, mert ilyen egy igazi ANYASZÍV, ami egész életemben ott lesz velem, mint egy védőpáncél!

A 61%-ossal egyetértek.

Azért mert nálam úgy volt, még másnál nem kell úgy legyen.