Anyum miért nem akar elengedni?

Én nem is arról beszéltem, hogy ne feküdjenek le, ahhoz nem kell elmenni nyaralni, ha meg akarták tenni, már biztos meg is tették. Én csak arra próbáltam felhívni a kérdező figyelmét, hogy bármi baleset érheti őket, és az roppant szerencsétlen eset lehet, mivel nem lesznek a szülők a közelben, hogy a segítségükre siessenek.

Különben meg lehet mondani, hogy "ó, én megbízható vagyok, én nem vagyok olyan, én tudok magamra vigyázni", de kérdem én, melyik kamasz mondaná azt magáról, hogy "el szeretnék menni, de beismerem, én nem vagyok megbízható, nem biztos, hogy tudok magamra vigyázni"? Nyilván egyik sem. Szóval ez a szöveg nem ér semmit, hiszen úgyis mindenki ezt mondja magáról.

Szerintem is igazad van... baleset nem csak akkor történhet,ha nemvagy megbízható.. Nem csak a piától történhet bármi..

Egy rossz lépés aztán megtörténhet a baj...

Úristen... ti hány évesek vagytok?

Én elengedném a lányomat, ha látnám, h megbizhatok benne, azonnal felhívna ha baj van stb.

Előtte párszor meghívnám hozzánk, ott aludni, bulizzanak nálunk néha, és ha látom, h nem egy drogos csapat, akk semmi gond.

Nemtudom azok a szülők hol élnek, akik ezeket magyarázzák... komolyan ha még a szüleim jöttek volna ezzel, jogos, de ma már teljesen más világ van. Az jobb ha a lányod elszokik otthonról?? Azt se tudod milyen helyre mentek?? Haza sem jön.. előtte lévő nap látod utoljára.. a kolléganőmmel ezt történt. Teljesen összetört, a rendőrség sem tud tenni semmit, nem találják azóta sem őket, ez tavaly nyáron volt..

Nektek nagyon aggódó, jaj semmit nem lehet.. anyukák azt kivánom, h időben ismerjétek fel, h mit okozhattok ezzel a viselkedéssel!...

12:46

"anyukák azt kivánom, h időben ismerjétek fel, h mit okozhattok ezzel a viselkedéssel!..."

Öööö... talán azt, hogy nem kell abortuszra/nemibeteg gondozóba vinnem? Talán nem hívnak fel éjjel, hogy a gyereket bedrogozva, megerőszakolva találták?

Nem tudom, hogy miért alap az, hogy a gyerek - főleg ha 16 éven aluli oda megy, azzal és azt csinál amit akar?

Nem 17-18 éves fiatalokról van szó, hanem egy 14 éves KISLÁNYRÓL. Lehet, hogy van cicije, a lábát is szét tudja tenni, de akkor is kislány.

Na és nem arról van szó, hogy 14 évesen nem mehet el pár órára a barátnője szülinapjára, hanem arról, hogy napokra elmenne a PASIJÁVAL. Még csak nem is azt írja, hogy a barátommal, hanem hogy a pasimmal. Az egész hozzászólása, a megfogalmazás arról szól, hogy csak egy kislány, aki villogni akar, hogy ő már felnőtt, és "pasija" van.

A válasz írója 79%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 12:46

Hány éves vagyok? Egészen pontosan 24. Pont azért mondom amit mondok, mert magam is szoktam ilyen nyaralásokban részt venni, ezért tisztában vagyok vele, hogy mik történhetnek. Amíg nem volt gyerekem, addig én is úgy gondoltam, hogy ugyan már, mi baj lehet, csak mióta van gyerekem, rá kellett jönnöm, hogy bizony én magam is mennyiszer kerülhettem volna bajba, és nem biztos, hogy mondjuk 14-15 évesen lett volna annyi lélekjelenlétem, hogy el tudjam kerülni az ilyen helyzeteket.

Azt viszont már 14 éves koromban is fel tudtam fogni, hogy a SZÜLEIM SZEMSZÖGÉBŐL milyen lenne, ha elszöknék valahova, ahova nem engedtek el, és csak azt vennék észre, hogy nem vagyok ott, ahol lennem kéne. Vagy legalább is azt el tudtam képzelni, mit kapnék egy ilyen akcióért.

Különben nem vagyok híve a túlzott szigorúságnak, de a túlzott engedékenységnek sem. Pl. én megengedném a gyerekemnek, hogy otthon maradjon 14 évesen, ha elutazom 3-4 napra, ha a városon belül mondjuk ott a nagymama, aki vállalja, hogy naponta egyszer ránéz, hogy rendben van minden, és a ház is egyben van. De úgy nem, hogy senki felnőtt nincs még a közelben sem. Azt is megengedném, hogy elmenjen a gyerekem a Balatonra, ha én is ugyan azon a településen tartózkodom, de ő mindenáron a haverjaival akar nyaralni. Így benne lennék a dologban, mert elérhető közelségben lennék, ha valami baj történne, és (nem zavaró módon) én is rá tudnék nézni egyszer-egyszer, hogy rendben mennek-e a dolgok. De azt nem engedném meg, hogy így elmenjen, egész egyszerűen azért, mert nem tudok segíteni neki ilyen messziről, ha arra lenne szükség. Márpedig megeshet, hogy szükség van rá. Nem kívánom senkinek, hogy megtapasztalja, milyen érzés, amikor mindenkitől távol van, aki segíthetne neki, és kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Én sajnos már jártam így, nagyon rossz volt.