Nagy bajban vagyok! A történet az h cigiztem:Snem kellet volna 1000-szer megbántam már, elmondták anyukámnak. és amikor üdítöt hoztam megállított és azt mondta még otthon beszélgetünk! Mire számítsak? Mit fogok kapni? Vagy mi fog történni?

"csak ne keveredjek bele semmibe és legyek jó ezt mondták"

Kik mondták ezt?Nem cigizni kéne,hanem nyelvtant tanulni....

Az én lányom is 13 éves, így eléggé elgondolkodtatott az egész komment-válasz történet.

Hozott már ő is ki a sodromból úgy, hogy bizony elcsattant pár pofon. Szem feldagadás meg ilyesmi azért nem volt! :) Ismerem milyen a "hirtelenharag", mikor pár mp-re elborul az elme és csak a düh marad. Abban az esetben ha rendszeres a verés vagy ha nem rendszeres de mindig ekkora testi sértésű, akkor segítséghez kell fordulni. De ebben az esetben a kommnetekből úgy érzem, hogy nem erről van szó, mintha itt az anya különösen brutálisnak lenne beállítva (fel is akaszt stb...) és a kislány ártatlan áldozatnak. A stílusból, helyesírásból, szövegezésből és a tettekből ítélve nem az osztály mintagyereke a kérdező, sőt. (!!!!!!!!!!!)

Van a lányomnak is olyan osztálytársa aki nagyon kemény dolgokat hazudozik, a legrosszabbak közé tartozik, bár a cigit biztosan nem próbálta ki, sajnos a lányom alsóban barátnője volt, így volt "szerencsém" megismerni közelebbről. Csak most 6. osztályban "romlott el" a kislány.

Mindezzel csupán azt szerettem volna leírni, hogy nem tudjuk mi az igazság, mi történt és nem ismerjük az anyát sem.

Gyámügyön dolgoztam, elég sokáig.

Gyerek ritkán jön be, inkább a tanárok, szomszédok szólnak. A bántalmazott gyerekek túlnyomó többsége titkolja a bántalmazást, nehéz észrevenni.

Viszont jöttek már be gyerekek is, s ilyenkor vadállat anyákat "ismertünk meg". Kivizsgáltuk az ügyet, bíróságra került,bár nekem sántított az ügy, anyukánál semmi problémát nem találtunk, tördelte a kezét, zokogott, hogy a gyerekek állandóan kimaradoznak, egyedül neveli őket, (12 és 14 éves lányok), de nem tud hatni rájuk. Néha már kiabál valük, tehetetlen, de nem veri őket. A lányok szerint viszont üti-veri őket, nem bírnak már otthon lenni.

A bíró (egy szuper jó, elismert a fiatalkorúak ügyeiben), úgy döntött, 18 éves korukig családotthonba kerülnek a lányok. 3 hét után már nem bírták az otthont, rohantak a bíróhoz, hadd menjenek vissza az anyjukhoz. A bíró közölte, dehogy engedi őket egy ilyen szülőhöz, itt legalább békesség van. Mire a lányok bevallották, sose ütötte meg őket az anyjuk, csak haragudott, hogy éjszakánként kimaradoztak. A bíró (aki ezt már az elején tudta), mondta, semmi baj, 18 éves korukban megszűnik az állami gondozás. Ez csak egy eset volt, de több hasonló is történt, ezért fogadom fenntartással az ilyen ellentmondásos történeteket.