Miért ilyenek az emberek?

Néha annyira meg tudok lepődni rajtuk. Például van egy lány, akivel évekkel korábban még jó barátok voltunk, mostanra meg már nem is beszélünk, talán hónapok alatt pár szót (jobbára köszönés formájában), de mégis, ha egyszer egy évben hozzám szól, vagy kérdez valamit, a lehető legfáhóbb dolgokat tudja előszedni. Nemrég... egy szót nem beszéltünk legalább iskolakezdés óta, és egyszer csak odajön mellém, hogy mi van a barátommal. Kihagyott a szívem. Akkor már nem voltunk együtt. És sírni tudtam volna. De mosolyogtam, és azt mondtam, hogy semmi, mire ő is mosolygott, és elment. És olyan boldogan tudja ezeket kérdezni. Nem érdekli, hogy nekem fáj, még ha mondom, akkor se. Másik hülye példa meg, amikor valaki más kérdezte ugyan ezt, és megtudta, az "és sírtál?" volt. Akkor tudtam volna sírni!

Hogy lehet ilyen baromságot kérdezni, ha egyszer szerelmes voltam (vagyok) belé?

Na mindegy... de minden ember ilyen velem. SOHA, komolyan soha nem beszélünk egymással, de egyszer csak odajönnek, és a lehető legnagyobb hülyeségeket kérdezik tőlem. Meg olyan dolgokat mondanak el nekem teljesen nyugodtan, amit én nem kérdeztem, meg nem is érdekel. Miért ilyen furcsák? Mással is szoktak így viselkedni az osztálytársai?

13,5/L

8. o.