Miért ítélnek az emberek a külső alapján?

Majd elmúlik ez a korszak is.

Nálunk a menők megtalálták egymást, a többiek meg tojtak rájuk. A mi társaságunk nem nyalt nekik, utáltuk őket és így kettészakadt az osztály. A mai napig nem bánom, hogy nem tartoztam közéjük, és nem foglalkoztam velük.

Akkor persze furcsa volt, meg idegesítő, de most így visszagondolva "vicces" problémák ezek...

mert gyerekesek és hülyék.

amúgy a külső megmutatja milyen vagy. én az arctól tökre meg tudom állapítani milyen. mármint nem azt nézve hogy szép-e vagy csúnya arcú, hanem a vonások valahogy mindig elárulják, milyen az ember. meg a járás, beszédstílus, gesztikuláció mindent elárul.

az osztálytársaid nem ezt csinálják, mint én hanem csak simán lenézik.

mert az iskola egy mini-vadon, ahol minden állatnak megvan a helye a ranglétrán.

a tanárok a vadőrök, akiket nem bántanak, de néha van egy-két olyan állat, aki megharapja, de ő nem lő vissza. a vadőrök vezére az igazgató. ami az ő puskájából kijön az halálos mindenre, még a többi vadőrre is.

aztán a stréberek. ők a rezervátum legalja. mivel folyton tanulni akarnak, ezért azt hiszik róluk, hogy még nem elég felkészültek egy kihívásra, szóval a nagyobbak gyakran mardossák őket.

vannak a magányos farkasok. velük vagy azért nem barátkoznak, mert nem tartják őket méltónak a falkában való léthez, vagy látják bennük azt a potenciált, ami veszélyeztetheti őket, szóval inkább hagyják.

és végül a menők. ők a tápláléklánc csúcsai. erősek és azt hiszik, hogy ahova odapisálnak az máris az övék. ezt általában egy domináns pár vezeti. a hím folyton az erejét fitogtatja és, de előfordul, hogy kiüti egy fiatalabb, erősebb egyed a nyeregből és innentől kezdve szégyenében mehet a magányos kasztba. a nőstény valamivel szelídebb, mert tisztában van azzal, hogy amint a hímjét kiütik ő is mehet a lomtárba, de ettől függetlenül ő is egy orbitális nagy tuskó. a menők csordáján belül gyakran van verekedés, vagy más kasztokkal kezdenek ki.

az állatkertbe évente érkezik friss hús. az új tagoknak már az első héten eldől a sorsuk egész ittlétükre.

minden egyednek megvan a maga helye. a menők szinte mindig a legforgalmasabb helyen vannak, hogy mindenki lássa, hogy itt ők a valakik. a magányos állatoknak nincs állandó tartózkodási helyük, nem szeretnek ugyanott lenni, inkább folyton új helyek után kutatnak. a stréberek a vadőrök közelébe szeretnek tartózkodni, mert ezáltal egyfajta védelmet élveznek a menők ellen.

az állatok táplálkozási szokásai rendkívül hasonlóak a valódi állatokéihoz. rangsor szerint táplálkoznak. először a menőktől a domináns pár, aztán a többi menő. utána azok a magányos egyedek következnek, akiknek az ereje félelmet kelt. nekik még jut rendes táplálék. a stréberek rendszerint akkor étkeznek, amikor már mindenki elhagyta az etetőt és a maradékokból lakmároznak. a vadőrök százszorta különb táplálékot esznek, mint az állatok.

az egész az önbizalom kérdése... akinek kevés van attól nyilván nem kell "félni" és elég könnyű valakivel elhitetni h lúzer ha megkönnyíti a többiek dolgát a 0 vagy ahhoz közeli önbizalmával. akinek meg sok az önbizalma az úgysem hiszi el h gyökér akárki mondja neki és akaratlanul is erőt sugároz magából...

az meg a másik h rövidtávon csak a külső alapján lehet ítélni pl ha végigmész az utcán nem állsz le mindenkivel beszélgetni h kialakuljanak benned más benyomások is a külső megjelenésen kívül...