Miért ítélnek a külső alapján? Azért ez engem bosszant.

:-)

Mikor a lányommal terhes lettem, bementem olyan 15-16 hetesen térdnacit venni, mert már nem igazán voltak jók a pocimra az elmúlt nyáriak, viszont még azért nem nagyon látszott rajtam a pocak. Megkértem az eladót, mutassa meg merre találom őket. Baba-mama-tini bolt volt, erre odavezetett egy polchoz, és levett róla egy rövidgatyót(rövidebbet még nem nagyon láttam, tinidivat :-) ). Én meg néztem hülyén. Aztán rájöttem, tininek néz. Mondtam neki zavartan, hogy nekem kismamanaci kéne. Na akkor ő nézett hülyén, aztán meg olyan lekezelő, vagy nem is tudom milyen lett, mert szerintem tényleg azt hitte, hogy vagyok vagy 17 és már terhes, hogy alig vártam hogy kijöjjek a boltból. Többet oda se mentem. Ekkor voltam 26!!!

Akkor dühös voltam, de inkább azért, mert elítélt, esmeretlenül, igazságtalanul.

Már nem zavar, ha fiatalabbnak néznek.

Kicsit inkább az zavar, mikor a 3 gyerekemmel (2,5 éves kislány, és 10 hós ikerfiúk) megyünk sétálni és jön velünk a hugom is, azt hiszik hogy az övék a gyerekek. Belőlem nem nézik ki, vagyis inkább belőle jobban kinézik, mert nagyobb darab kicsit nálam, és erősebb arcvonásai ő nem néz ki fiatalabbnak a koránál.

Én akkor sem lennék annyira bunkó, hogy ilyet kérdezzek,ha 16 éves lenne kismama! Mi közöm nekem ehhez! Nem nekem szüli,nem én tartom el, semmi közöm hozzá.

Manapság az emberek szeretnek belepofázni a másik életébe!

Én is így voltam az első gyerekemnél. 21 évesen szültem az elsőt már 2 éve férjnél voltam. Akkoriban nagyon sovány voltam és kinéztem vagy 16 évesnek. Pár hónapos volt a baba amikor egyszer jól belázasodtam és elmentem az ügyeletre. Várakozás közben a takarítónéni kedvesen beszólt, hogy ne felnőtt ügyelet előtt várakozzak, menjek inkább a gyermek részlegre. :-) Most már csak nevetni tudok rajta, de akkor nagyon zokon vettem.

Később is mikor toltam a babakocsit bizony az én hátam mögött is összesúgtak a nénikék. Most pedig 39 évesen úgy döntöttünk a férjemmel újra babát szeretnénk elmentem a nődokihoz meglepődve tapasztaltam, hogy nem lebeszélni szeretett volna, hanem kifejezetten örült a bejelentésnek.

De amikor az ismerőseimnek is elmondtuk a hírt bizony volt aki hüledezett, majdhogynem le öregezett ezért.

De már nem veszem fel. Mindenki azt gondol amit akar. Nekünk kell ez a baba.

Én teljsen értem amit írsz.

Engem is mindig fiatalabbnak néztek és néznek is a mai napig.

És igen is zavaró!

Szerintem csak az ír ilyeneket,hogy "örülj neki" aki még nem élét át ehez hasonló kínos helyzeteket,ráadásul és elég érzékeny is vagyok ilyen téren.

Már 28 vagyok,de még sokan most is azt gondolják 20 körül lehetek,persze most idegenekről beszélek,mert nyilván az ismerőseim tudják,hogy nem.

Ellenben nem tudsz vele mit kezdeni,lesz még ilyen bőven.