Csak én szenvedek ezzel a szituval?

Lesz, nem lessz.

Az

Az előbbi is én voltam, véletlen. Nekem is 12 éves lányom van, aki kezdetektől utálja az iskolát. Egyedül az angolt szereti, ezért ő akart kéttannyelvű osztályba járni. Itt van tantárgy, amit angolul tanulnak. Mi az apjával nem tudunk angolul, de jól megy neki. Hiába nem szereti a sulit tanulnia muszáj, ezt úgy érjük el, hogy én is rááldozom a délutánom nagy részét. Mindent kikérdezek, amit igényel is. Ha valahol elakad, segítek, nagyarázok, főleg matek, nyelvtan, töri esetében. Mivel átnézek mindent tisztában vagyok az iskolai hiányosságokkal. Pl. A tankönyv és munkafüzet nincs szinkronban, a NAT katasztrófa,a tanárok nem azt és nem abból tanítanak, amiből szeretnének, vannak akik nem adják le az anyagot sem rendesen (ezt nyílt napon is érzékeltem) matekból nem logikusan haladnak az anyagban. Simán kellene már tudni a megoldáshoz olyan dolgokat, amit még nem tanultak. Ezeket taníthatom meg otthon, mint az osztályukban a többi szülő. Pont ezek miatt nem várom el az 5-ös jegyet, mert mindig lehet olyan kérdés, ami nincs is a tananyagukban. Ennek ellenére egyelőre kitűnő tanuló, de nem ez a cél. A cél, hogy megértse az alapokat, amire majd építkezhet illetve ne a tanulmányi eredmény legyen a gátló tényező a pályaválasztásnál. Bár tanulni még mindig utál, de már büszke magára, hogy az osztályban ő a legjobb matekos, a tanárok folyamatosan dicsérik, versenyekre hívják. Kontrasztként ott az egyik legjobb barátnője, akivel nem tanulnak otthon, nem kérdezik ki a tananyagot csak a dolgozat után kérik számon az eredményt. Így gyenge 3-as tanuló és sajnos erről nem egyedül ő tehet.