Törte már el más is a lábát iskolában vagy szenvedett hasonló sérülést?

Nekem gimnázium 1. osztályának 1.hetén, a legelső tesiórán ment ki a térdem. A legrosszabb kezdés új iskolában, majd 1 hónapig otthon voltam begipszelve, mire októberben mehettem iskolába, vadidegenként belecsöppentem egy nagyjából összeszokott társaságba.

Nem is igazán tudtam behozni ezt a lemaradást a 4 év alatt. Lettek barátnőim, de 1 kivételével a többiekkel csak olyan "hozzájuk csapódott" harmadik lettem.

Lábtörésem nem volt (sem bármilyen egyéb más törésem sem), de velem is történt baleset más hibájából. Az egyik fiú nagy erővel a súlygolyót a lábujjaimra dobta. Persze, nem szándékosan, de ott kb. meg akartam halni. :D Egyik lábujjamról az egész körömlemez leesett, olyan 5,5 hónap múlva nőtt vissza rendesen. Kettő másik lábujjam megzúzódott, azokon sín volt (nem az a "hagyományos" fajta, amit kézre szoktak tenni) . Az egész lábfejem a duplájára nőtt, gyönyörű lila színben pompázott. Ráállni is nehéz volt a fájdalom miatt, de szerencsére viszonylag hamar felépültem, és már csak egy rossz eseményként gondolok vissza rá.

Neked, kérdező mihamarabbi felépülést kívánok! :) A fekvőgipsszel nagyon szar lesz, de az az idő hamar el fog telni, és a járógipsszel már valamelyest könnyebb lesz.

16/L

Remélem, jegyzőkönyvet vettetek fel a suliban a balesetről.

Azt mindenképpen meg kell csinálni!

Egy ismerős kislány most már tradicionálisan (3. alkalommal) nyári szünet előtti hetekben töri el a karját. Most "csak" csukló, tavaly váll/lapocka, előtte már nem is tudom, mi volt :o

Jegyzőkönyv???

1. vagyok, nem is hallottam még ilyenről.

Sőt, én az eset után még végigültem egy órát, majd a fájdalom miatt utána kértem, hogy már hagy mehessek haza.

Taxit hívtak nekem, még jó, hogy egy osztálytársam elkísért, ő ment fel hozzák pénzért, hogy ki tudjam fizetni a taxit.

Jegyzőkönyvről szó sem volt.

Én csak a bal alkarom törtem el, hatalmas mázlim hogy nem a jobb kezem veszett oda mert így mindent tudtam csinálni legalább.

Én például végzősként pont ballagás előtt 3 nappal estem le az iskola lépcsőjénél. Akkor pont lefelé mentünk és kb félúton a fordulónál annyira belemerültem a mondandómba hogy rosszul léptem illetve egy fok helyet valamiért kettőt akartam lépni pont azért mert akkor az iskola másik épületrészében voltunk ahol alapból ritkán járunk mert az a rész a szakközepeseké volt, nekünk nagyon ritkán volt arra óránk és ott a lépcső úgy van kialakítva hogy a lépcsőfokok között kisebb a távolság mint a másik épületben ahol mi voltunk és valószínű ez zavart meg hogy túl nagyot akartam lépni megszokásból és ahogy hirtelen léptem megijedtem és előre hajoltam reflexből valamiért és akkor már mentem is lefelé egészen a lépcső aljáig zuhantam és pont a bal karom tettem magam elé amire pont a lépcső élén érkeztem rá teljes súlyommal és igen csak eltört. Az ottani gondnok látta az egészet, egyből odajött megnézni mi van velem, úgy fájt a karom hogy azt hittem megbolondulok és meg is voltam ijedve. Egy másik tanár aki szintén odajött hívta a mentőket, akik tettek borogatást és bevittek a kórházba. Egyik kísérő tanár jött velem, amikor odaértünk jegyzőkönyv, röntgen injekciók hada, és gipsz. Addigra apám odaért a kórházba és bizony mondták az orvosok hogy a szemtanúk állításai szerint is hatalmasat estem és csoda hogy csak ennyivel megúsztam. Akkor utána már csak ballagásomra mentem suliba, elég kemény volt begipszelt kézzel ballagni, és utána érettségizni is úgy mentem, még jó hogy jobb kezes vagyok és tudtam rendesen írni, mert ha nem akkor ilyen esetbe eltudták volna intézni hogy írásbeli helyett szóbelizhessek de akkor dupla tételből kellett volna és jobban megszívtam volna az egészet...

Az érettségi szünet jól telt mert kb semmit nem tudtam csinálni, se úszni eljárni mert jártam, bicajozást is elfelejthettem egy időre. Amikor szóbelire kerültem akkor a gipsz lekerült de még sínbe kellett tenni 3 hétre, és utána jött a gyógytorna illetve a csuklóm is elkezdett fájni valamiért ami miatt szintén járhattam vizsgálatokra kezelésekre, így a diákmunkát elfelejthettem meg kb az egész akkori utolsó nyaram erre ment rá hogy orvosokhoz járjak.