Mit lehet tenni, ha a férjem utálja az előző házasságból hozott gyereket?
A nagylányom 8 éves volt, amikor a mostani férjemmel összejöttünk. Akkor még jól elvoltak egymással.
Foglalkozott vele, a gyerek is bújt, szerette.
Aztán született egy közös gyerek is, azóta a férjem nem szereti a nagylányomat. Azt mondja, ez nem így van, de a viselkedéséből elég egyértelmű.
Nagyon ritkán szól hozzá, ha mégis, egész biztos beszól neki, vagy kritizálja. Semmi, de tényleg semmi nem jó neki, amit a lány csinál. Mindenben a hibát keresi. Soha egy kedves szava nincs hozzá.
Sokszor beszéltünk erről, olyankor mindig mondja, hogy majd odafigyel. Ilyenkor pár napig próbál kedves lenni, de mivel a gyerek távolságtartó lett már vele, és nehezen nyit felé, megsértődik a férjem, és feladja. És mindig hozzá is teszi, hogy ő próbálkozott, de a gyerek nem volt vevő.
Nem azt mondom, hogy a gyerekem egy szent. Nyolcadikos, kamaszodik. Vannak dolgok, amik végtelenül bosszantóak, a tanulással is mindig hadakozás van. De összességében nem egy rossz gyerek. De a férjem mindig úgy viselkedik vele, mintha ő lenne az Antikrisztus.
Nekem már nincs idegrendszerem ahhoz, hogy újra és újra átbeszéljem vele, hogy ez így rossz.
Nem tudom már, hogy mit csináljak? Van erre még megoldás?
Ilyen csaladbol jovok ahol mindenert en voltam a hibas.. az ocsem mindenert engem okolt, hazudozott. Olyanokert is engem buntettek amihez kozom sem volt. Neveloapam miutan kamaszodni kezdtem kritizalt, bantott, eleg sokszor megvert.
Gimis eveim alatt ki sem jottem a szobambol. Miutan dolgozhattam arra sporoltam, hogy elkoltozzek.
6 eve nem beszeltem anyaval. Szoval en a helyedben lepnek abbol a kapcsolatbol.
10# Az a baj, hogy te azt gondolod, hogy kiállsz mellette, de valójában nem, nem tudsz a szituáció okán.
Gondolj csak bele a lehetséges forgatókönyvekbe most eltekintve attól, hogy mit csinál a gyerek, ami kiveri a biztit. Csak olyan szituk vannak, amiben valaki sérül, de semmiképpen nem tudtok ilyen formán családként, csapatként funkcionálni.
1. A férjed piszkálja, te nem állsz ki mellette, elengeded a füled mellett, ez nem jó, evidens.
2. A férjed piszkálja, te a gyereked mellé állsz, megkéred, hogy hagyja békén, esetleg össze is vesztek. Mit tanul ebből a gyerek? Kb. azt, hogy "oké, anyám velem van, de ha ez mindig azt jelenti, hogy szembeszáll a társával, akkor milyen példamutatás ez?"
3. A gyerek olyat csinál, ami neked sem fér bele, a férjed mellé állsz, mert te is azt gondolod, hogy ez "regulázást" igényel. Milyen üzenet ez hirtelen? "Anyám nem áll ki értem, fontosabb neki ez a f*sz."
Azt kellene észrevenni, hogy ez a gyerek óriási batyukkal fog felnőni már a saját apja miatt is. A férjed csak belepakol még ezt azt veled együtt, akármi is a reakció. Ez sokmindenre hatással lehet majd, de a kapcsolataira biztosan. Ez gáz, de az a baj, hogy valamelyik gyereket így is úgy is beáldozod, mert ha elválsz, akkor meg jó eséllyel a pici is kap egy giga pakkot, amiért kvázi az apja nélkül nő fel (és így is kap, mert végig nézi a nagy testvére vívódásait). Szóval szerintem ez a szitu egy tipikus fos helyzet, amiben nincs jó megoldás. Családterápia max, hogy tudjatok mindent a helyén kezelni, de ha erre sem hajlandó, akkor őszintén sajnállak és nem tudom hol van ebből a jó kiút.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!