Mit lehet tenni, ha a férjem utálja az előző házasságból hozott gyereket?

Nálunk is ez a helyzet. 3 éves volt a fiam, amikor összeházasodtunk. Most 10 lesz. A közös lányunk 2 éves.

Sok azóta a vita, veszekedés, sírás. Gondoltam már arra is , hogy elköltözök. Az idén vettünk egy zártkertet házzal. Jövőre tervezem lakhatóvá tenni, hogy a nagyobb balhék után legyen hová menni megnyugodni.

Mindent próbáltam, beszélni szépen, csúnyán, magyarázni, sajnos veszedtem is.

Voltunk pszihológushoz, ő azt mondta, hogy a férjem rivalizál a gyerekkel. Ezt a férjem nem akarta elismerni, így csak 3 foglalkozásra jött el,többre nem hajlandó.

Annyi szerencsém van, hogy a munkája miatt van hogy 1 hétig sincs itthon.

Tehetetlennek érzem magam!

Pszichológus, családterápia. Láthatóan nincs eszközöd erre. Itt senki nem fogja megmondani, mert a te életedért te tartozol felelősséggel.

Szokjatok le erről, hogy itt kértek idegenektől tanácsot, akik egyáltalán nem ismernek.

Az élet mindig szembe fog jönni, szorongató helyzetekkel, problémákkal. Ezekre kell eszközöket találni, empatikus környezetet, mert minden egyes problémát kirakni a netre egy tragédia és teljesen nulla érzelmi intelligenciára vall.

Ez van ha egy nő idegen apát visz haza.

A feleségemnek mondtam ha bármi történik vele a gyereknek nem lesz pót vagy mostohaanyja (anyapótlàsnak ott a 2 nagymama),erre kértem őt is ha velem történik haláleset legyen sexparnere de pótapja ne legyen aki nem szereti ...

A férjem ilyen családból jött, anyja elvált, majd az új férj, miután születtek saját gyerekei, nagyon, de tényleg nagyon csúnyán bánt vele évekig. Azóta egyébként még a saját gyerekeivel se normális

A férjem a mai napig nyögi az ebből származó traumákat és annak nyomait, az ő anyja homokba dugta a fejét, többször a férjét választotta. Nagyon nehéz helyzet, kapásból nem mondhatom , hogy hagyd el (bár tényleg azt kéne), pszichológus a minimum.

Most ha nem szereti , akkor nem szereti. Nem tudod rá erőltetni, mert nyilván a közös gyereket helyezi előre, persze hogy jobban szereti, mert azaz övé.

Sajnos tudom miről beszélsz és tapasztalat alapján írom ezt, a férjemnek is van egy első gyereke mástól és sajnos a mai napig nem sikerült megszeretnem Őt. Nem tudom miért, de gondoskodok róla és nem szólogatok be neki. Attól,hogy nem szeretem nem mutatom ki neki , mert tudom akkor rossz lenne neki.

Számomra a gyerekem mindig fontosabb lesz, mint egy férfi, aki nem szeret a "hozott csomagommal" együtt. Én ezért nem hiszei a mozaik családokban. Annyira ritka, ha ez igazán jól tud működni szeretetben, mindenki egyetértésével...

Szerintem azt kellene megértetni vele, hogy nem kell hogy a nagyobbnal apja helyett apja legyen. Nem baj, ha nem tud vele kapcsolódni, de ne is szekálja. Ezekből olyan sérüléseket tud összeszedni a gyerek, amit sosem hever ki. Volt olyan párom, aki a "rossz mostoha gyerek" szerepében nőtt fel és bártnőm is van ilyen. Sosem tudták igazán feldolgozni, hogy az anyjuknak fontosabb volt az új férj, mint az ő lelki világuk, sosem állt ki mellettük. Szerintem ez borzalmas. Kamaszodik, mindenhol vannak viták, nem kell, hogy szoros viszony alakuljon ki köztük, de az már bőven jó, ha semleges és nem szekálja. Nyilván a gyerekek sem hülyék, pontosan érzi ő, hogy mi a helyzet és attól, hogy a férjed parancsra 3 napig próbál jó arc lenni, benne ez nem fog ilyen könnyen változni.