Normális, hogy kamaszként nem lázadtam?

#9

Nem gondolom hogy a kamaszodas feltétele a szülők idiótának nézese, de az istenítés is max. kisgyerek korban. Amennyire vissza tudok emlékezni, sosem istenítettem őket, egy időben kicsit szegyeltem Anyukámat mert számomra kicsit slamposnak tűnt (marmint sosem öltözött elegánsan), de a lázadásaim alatt is tudtam, hogy nagyrészt igazuk van, csak muszáj volt mégis megszegnem itt-ott a szabályokat. Mondjuk szerintem szerencsém van velük, már nekem is lassan kiskamaszodnak a gyerekeim, de a szüleimmel stabilan jó a kapcsolatunk.

#12

Szerintem szimplán vannak erősebben intellektuális kamaszok, akik mindenféle feltörő érzelmeik dacára képesek józanok maradni.

Nekem volt egy barátnőm, aki aztan az a tipikus lázadó volt, olyanokat csinalt hogy a hajam égnek állt, én nem is mertem volna... ma már mindketten több diplomas, családos nők vagyunk, jó kapcsolatban a szüleinkkel, kb. átlagos élettel, de ő azóta is kissé instabilabb lelkileg, a mai napig vannak fura dolgai.

Én sok nemlázadó kamaszt ismerek, többnyire olyanokat, akiknek komoly céljaik vannak, sokszor elhivatottan sportolnak és/vagy nehéz egyetemre keszülnek. De nem kockak, vagy ilyesmi, egyáltalán.

Amúgy mit értenél lázadás alatt, kérdező? Este buliba kiszökni? Végigpróbalni az összes e-cigit és egyéb társait 14 évesen? Kimaradozni éjjel? Direkt nem tanulni? Nem csinálni meg a házimunkát, majd ajtócsapkodásig kiakadni, hogy ez nem igazsag, hogy neked kell levinni a szemetet? Vagy vállalhatatlan ruhában menni iskolába? 10 piercinget csinaltatni es 5 tetkót? Azt érezni, hogy bármi van, sz.r a vilag, es miert nem kapsz évente új laptopt/ tabletet/ iPhonet?...