Szerintetek butaság attól tartani, milyen lesz kamaszként a gyerekem, ha én sosem voltam tipikus fiatal ?

A barátom szeretne gyereket 2-3 év múlva, és igazából én sem vagyok ellene, de azért vannak félelmeim.

Az az egyik legnagyobb, hogy én mindig is más voltam, mint a többiek, sosem jöttem ki jól a kortársaimmal, és leginkább egyedül szerettem lenni. Nem csúfoltak vagy ilyesmi, egyszerűen csak mindig is kívülállónak éreztem magamat. Pl. sosem szerettem bulizni, alkoholt vedelni, más dolgok érdekeltek, nem bírtam ezeket a hülyéskedős srácokat, és a beképzelt csajokat sem. Sokat sportoltam, olvastam, introvertált is voltam.

(A barátom nem ilyen, de azért ő is nagyon csendes típus.)

És kicsit bennem van az, hogy ilyen esetben vajon a gyerekem kiközösített lesz majd? Lehet vajon örökölni a "magányos farkasságot" ?

Vagy mi van, ha ő pont az ellentétem lesz, és emiatt nem lesz majd jó a viszonyunk, mert nem fogom tudni tolerálni a viselkedését? Én örülnék, ha komolyabb típus lenne, és nem rontaná el az életét.

Tudom, hogy furcsa félelmek, de ti mit gondoltok erről?

25N