Mit tegyek? Nem vagyok "tipikus" tizenéves, és a szüleim valahogy ezt nem értik meg.

15 éves lány vagyok. Soha nem volt még barátom/barátnőm, semmilyen párkapcsolatom, se első csókom. Mármint ha csak az olyan számít amit én is akartam. Nincsen sok barátom, szó szerint egy darab van, de vele minden nap dumálunk, tegnap volt nálunk medencézni, és utoljára 4 napja voltunk moziban. Tehát nem arról van szó, hogy mindig itthon ülök, csak az idő nagy részében. Nem vagyok egy szociális ember.

Ma több mint húsz percen keresztül pánikoltam azon, hogy az említett barát rá írt valakire facbeookon az én nevemben. Aminek, valljuk be, semmi értelme sincs. Nem tudom miért van ez. Szociális szorongásom van, utálok új emberekkel megismerkedni. A legtöbb időmet a szobámban töltöm, a neten olvasva. Szinte egész nap olvasok (angolul és magyarul is) mindenhol, mindenfélét, ha nem, akkor pedig vagy konzolos játékokkal játszom, vagy filmeket/sorozatokat nézek. Imádom őket. Én az a fajta fan vagyok, aki képes huszadszorra is megnézni a kedvenc filmjét, vagy évadját, csak mert annyira jó.

Én tökéletesen boldog vagyok itthon ülve, nem kell nekem kimozdulnom ahhoz. Viszont ez az, amit nem értenek meg. Naponta megkérdezik, hogy mikor megyek megint el itthonról a "barátaimmal", mert milyen rég voltam utoljára. Nem szeretek elmenni. Ahhoz fel kell öltözni, megfésülködni és szociálisnak lenni.

Iszonyatosan ironikus vagyok, és a humorom eléggé.. érdekes. Mindig is az a lány voltam, aki csak ott volt, és az emberek nevettek a viccein, de a későbbiekben a nevére is alig emlékeztek. Nem célom megváltoztatni ezt. Nekem így is jó.

De mit tudnék tenni ahhoz, hogy a szüleim végre felfogják, hogy másik generáció vagyok, mint ők, vagy a nővérem (10 év van közöttünk), mert én nem vagyok meg internet nélkül, viszont emberek nélkül igen?

Ezt csak leírom, ha bárki elolvassa, akkor többet tud meg rólam.

Nem öltözködök kirívóan vagy viselkedek botrányosan. Vannak erős beszólásaim, de az csak az iróniám vagy szarkazmusom. Nem direkt van, csak kijön.

Mindig segítek itthon a házimunkában, sőt mióta anya újra dolgozik, nagyjából én csinálok mindent.

Átlagban 10-12 órát alszok, ha tudok. Nagyon nehezen ébredek fel, és emiatt is velem szoktak veszekedni, hogy "miért maradok fent hajnali háromig, ha utána használhatatlan vagyok." Fun fact: Ha este hétkor fekszek és, felkelek ötkor, akkor is ugyan úgy "használhatatlan" vagyok.

Nem követelőzök dolgokért, legtöbbször arra kérem meg a szüleimet, hogy csináljanak valami ételt nekem, mert abban viszont válogatós vagyok. Idén nyáron kb. dinnyén, barackon és kenőmájasos szendvicsen élek. Tehát nincsenek luxusigényeim.