Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kamaszok » Normális, hogy kamaszként nem...

Normális, hogy kamaszként nem lázadtam?

Figyelt kérdés
Ez alatt nem azt értem, hogy mindig bólogattam és engedelmeskedtem a szüleimnek. Mindig is elég akaratos voltam, ha valamiben nem értettem velük egyet, nem érdekelt a véleményük. Viszont nem csináltam tipikus kamasz dolgokat: nem hazudoztam nekik, nem lógtam el a tudtuk nélkül bulizni, nem csatlakoztam rossz társasághoz, soha nem ittam/drogoztam/cigiztem, nem csináltam semmi extrémet, se külsőre se belsőre. Pedig anyukám kifejezetten szigorú, túlféltő sok mindenben, ami ellen általában lázadni szoktak a kamaszok. Még fiatal vagyok, szóval talán korai lenne azt mondani, nekem ez a korszak kimaradt, de nem tudnám elképzelni hogy a jövőben ez bármikor is bekövetkezne.
nov. 7. 17:55
1 2
 1/15 anonim ***** válasza:
34%
Teljesen normális
nov. 7. 17:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/15 anonim ***** válasza:
83%

Normális, több féle személyiség létezik, és mindnyájunknak más a háttere, különböző tényezők, történések formálnak minket.

Amiket leírták, azért tűnik az általánosnak, mert az a legfeltűnőbb, arról hallasz a legtöbbet. Egy szabadidejében inkább olvasó, csendesebb, nem lázadó, punnyadó vagy sportklubba stb járó tinikről kevesebbet hallunk, ők nincsenek annyira szem előtt, de ilyenek is léteznek, és ez teljesen normális.

nov. 7. 18:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/15 anonim ***** válasza:
0%

Én azért nem lazadtam, mert a barátaim lázadtak helyettem is. Már abba belefáradtam, hogy a többiek mit hazudoztak össze-vissza. Anyukám meg nagyon ésszerű volt: mondjam el kivel, hova és kb. meddig maradok és tartsam be. Ne jöjjek négykézláb haza, maradjak a többiekkel...

Ittam, cigiztem és kitűnő voltam.

nov. 7. 18:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/15 anonim ***** válasza:
95%
A kamaszoknál nem kifejezetten a lázadás megléte a pláne, hanem az útkeresés, identitáskeresés. Ez társul azzal, hogy távolítják magukat a szülőktől, elválik valamelyest ez a lelki kapocs, hogy kibontakozhasson a felnőtt, végleges én. Ez a folyamat mindenképp végbemegy, ha mást nem a szülő halálakor. De többnyire támogató, nem túl szigorú szülők esetén nem törvényszerű, hogy a kamaszgyerek lezülljön egy szintre.
nov. 7. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/15 anonim ***** válasza:
87%
Én sem lázadtam, szerintem a legdurvább az volt, hogy elhagytam egy könyvtári könyvet és mikor anyukám megvette a pótlást, megtaláltam. Mindenféle ember létezik.
nov. 7. 18:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/15 anonim ***** válasza:
68%
Nem ittam, nem cigiztem és kitűnò voltam. A tökéletes szobanövény. Én is ilyet csinálok magamnak.
nov. 7. 19:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/15 anonim ***** válasza:
67%

Én sem lázadtam, de igazság szerint a pszichológusok szerint nagyon nem normális. Mindenesetre én a természetet jártam a vadászkutyáimmal,nem buliztam,nem pasiztam,mert nem érdekelt.


41 éves vagyok. Férjem van,gyerekem van, normális, rendezett életet élünk.


Nem érzem magam nem normálisnak.

nov. 7. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/15 anonim ***** válasza:
47%
Én sem lázadtam, a bulizast meg akkor pótoltam be, amikor már nem kellett éjjel-nappal tanulnom allandoan, azaz kb. egyetem negyed-ötöd év, es doktori alatt. Baromi jó baráti társaság jött össze azokban az időkben, mindent is csináltunk. Nekem tökéletes volt így. Gimiben inkább rengeteget olvastam, kerestem az élet nagy kérdéseire a választ, kerestem hogy ki vagyok én... most már házasként, gyerekkel, újra ez a szakasz van, amennyire időm engedi.
nov. 7. 23:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/15 anonim ***** válasza:
37%
A szüleidet most is a legbölcsebb félistennek gondolod, mint kiskorodban, vagy idiotáknak?
nov. 8. 13:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/15 anonim ***** válasza:
100%

Normális szerintem. Nekem olyan 9-10 évesen volt egy kicsit lázadóbb korszakom, egyfajta előrehozott kis tinikor. Utána meg valahogy megkomolyodtam, olyan lettem mint egy kis szobanövény. Most 23 vagyok, nem bulizok, táncolni járok csak, mozizni, múzeum stb, nem szeretem a tömeget. Nagyon pasizni sem pasizok, ha vágyom valamire, kicsit tinderezek és ennyi.

De tökéletesen megvagyok így. Eleve nem a velem egykorúak társaságát keresném.


Leginkább én azért nem lázadtam mert nem tiltottak semmitől, nem voltak határok úgymond, (egyebkent sem csináltam soha kb semmit), nem volt az hogy 7-re gyere haza, ide nem mehetsz, oda nem mehetsz, ezért nekem már eleg korán fura lett hogy másokat hogyan szabályoznak. Nekem nem voltak szabályok, nem volt büntetés, következmény.



Így magamtól kellett belőnöm a helyes dolgokat, de igazából nagyjából sikerült. Elvagyok egyedül, nincsenek szélsőséges dolgaim, van egy kis baráti köröm hasonló normális emberekből. És nagyjából a hasonló embereknél ugyanezt látom, akit feltették tiltottak meg 15 évesen pl nyári szünetben bár hazament este hétre a városból, délután úgy lereszegedett a parkban hogy a világát nem tudta. De ez csak egy példa.

nov. 10. 00:57
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!