Mi lehet az oka a folytonos házalásnak?

Mikor a lányom kicsi volt 9 év körüli, bejött divatba az osztályában a pizsama partik, meg hogy a legjobb barátnők egymásnál aludtak.

Nekem ez nem tetszett, de a lányom kisírta, hogy már mindenki csinálja, stb, ismertem azt 2-4 barátnőjét akikkel szorosabb kapcsolatot ápolt.

Ez a szokás megmaradt, aztán ugye aludt az apjánál is időnként, (elváltunk rég) mostanra már ott tartunk, hogy alig van itthon. Most már 17 éves.

Eleinte mondta, hogy azért nem szereti nálam mert nem lakom kertes házban, csak egy csóró panelben és szégyelli.

Valóban a szobája egyszerű volt több évig, de mostanra vettem neki egy kényelmes gyönyörű sokmatracos ágyat, bársony háttámlával, majdnem 400.000 forint volt szállítással együtt, vettem neki világító sminktükörtől kezdve sminkfotelig mindent, új szőnyeget, a szőnyegen kívül mindent ő választott, beleértve függönyöket is. (szőnyegvásárnál nem volt elérhető)

Ki is festettem fehérre ahogy kérte, a falakat.

A szobája most nagyon szép pár éve.

Mégis múltkor körbemutatott benne es megkérdezte, itt lakjak, EBBEN?

Most is alig van itthon.

Tudom , megtettem amit tudtam megis fáj, hogy nem szeret itthon lenni, úgy érzem megse voltam elég ügyes a körülmények megteremtésében mert folyton házal, baratnőknél alszik, lenyeg, hogy ne legyen itthon.

Itthon minden kényelme megvan, csak 2 en lakunk, a hűtő teli a kedvenc kajáival, főzök finomakat.

Nincs stresszelve, nem kell takarítson maga után, csak jöjjön haza.

Én mosok is.

Ez egy nyugalomsziget megis fut innen.

Vajon megjön az esze egyszer?

Vagy csak ilyen típus, szeret folyton szocializálni?

Apám is folyton a havereivel lógott.