Hogy szoktassam le magam a folytonos feleselésről, a flegmaság és a türelmetlenség kimutatásáról, ha a szüleim idegesítenek?

ülj le velük, és mondd el ezt nekik is, hogy érzel, mik a problémáid. Beszéljétek meg. A hormonok miatt egyébként is sokkal ingerlékenyebb vagy és türelmetlenebb, de ettől te magad sem érzed túl jól magad.

A szülők ilyenkor végtelenül bosszantóak tudnak lenni, észreveszi az ember a hülyeségeiket, ugyanakkor szereted őket nagyon is, és nem akarsz velük ilyen lenni.

Ilyen a serdülőkor.

Egszerűen próbáld meg feleselés helyett elmagyarázni hogy mi miért csinálsz, vagy éppen nem csinálsz, azzal hogy durván, flegmán vállaszolsz nekik ,azzal magadat is meg őket is felidegesíted és csak balhé lessz belőle,

tudom milyen, én is ilyen vagyok.

Mindig ugy látjuk belén kötnek, mindig keresnek valanit amiért szólhatnak, de ha korrekten ,higgadtan meg próbálod egindokolni, hogy például: miért ne maradhatnék fent rajzolni,olvasni ha egszer nem vagyok álmos? Nem zajongok,nem zavarok senkit vele...stb) és kérd meg őket,hogy magyarázzák vagy indokolják meg hogy őket ez miért zavarja,és miért nem tetszik nekik.:)

16/L

Flegma vagy (nyugodt, kozonyos, nemtorodom, egykedvu) de ugyanakkor lobbanékony? Nem ellentmondásos ez?

Ordítozással nem oldasz meg semmit, ezt jól gondolod.

Mondok jobbat. Tudod mi legfájdalmasabb tor az ellenség szívébe? A szeretet. Ha osszevesztek, menj oda hozzájuk, oleld meg oket. Mosogass el. Tépni fogják a hajukat. Kérdezz ilyeneket, hogy apu hozzak sort? Anyu, megyek a boltba, van még elég samponod?

Ez is jó: ha valamit azért kell csinálnod "mert azt mondtam", (feltéve ha nem olyanról van szó, hogy menj le a boltba vajér, hanem mondjuk, hogy menj el aludni) akkor a legjobb válasz az, hogy "nem szeretnék veletek ezen veszekedni, mert látom, hogy nem tudjátok megindokolni a kéréseteket, és azért ebbe a vitában csak vesztes lehetek" ez jól hangzik és felnotesebben látnak majd.