Türelmetlen anyukának érdemes még egy babát bevállalna?

Bennem is kettősség van, de inkább hajlok afelé, hogy szeretnék még egy gyereket. De csak idővel, majd egyszer, ha a kicsi már nagy lesz.

Én két picivel megőrülnék! Pedig imádom a lányom, de a kiskorszak nekem hát...arra rá kell készülnöm, ha még egyszer szeretném.

Pedig minél kisebb a korkülönbség, annál könnyebben összenőnek. Jobban lekötik egymást, partnerek, nincsenek "generációs" problémáik egymással.

Amúgy a tesó valóban plusz munka, de nagy könnyebbség is. Én a gyerekek számának gyarapodásával lettem egyre türelmesebb, egyrészt, mert hozzászoktam, másrészt tényleg kevesebb velük a gond, ha többen vannak.

De azt azért nem állítom, hogy ez mindenkinél így van.

Nagyon hasonlóak vagyunk: én is 25 vagyok, és az én gyerkőcöm is 21 hónapos, csak ő fiú. És én is kétségek között vagyok, de én attól tartok, egyre jobban afelé hajlok, hogy nem lesz tesó...

Most még biztosan nem, de később meg tudni fogom, hogy milyen volt, és mikor majd kilábalunk a nehéz időszakból, nem tudom elképzelni, hogy ebbe önként visszavágyjak majd. Tehát nem tartom valószínűnek, hogy majd újra kezdeném. Ebből a szempontból talán szerencsésebb lenne a kis korkülönbség, mert úgymond egyhuzamban csinálod (igaz hosszabb ideig) végig, de én is nagyon türelmetlen vagyok, és kizártnak tartom, hogy két gyerekkel boldoguljak.

Ugyanakkor meg nagyon szeretnék a fiamnak tesót, mert nekem is van (igaz, 7 év különbséggel, de mind a mai napig imádjuk egymást) és tudom, hogy milyen jó egy testvér. Párom egyke, és isten ments, hogy rosszat mondjak róla, de valahogy látszódik is rajta, hogy nem volt testvére. És azért hiányoznának a szép pillanatok is, hogy nem élhetem át még egyszer, mint pl. az első mosoly, a sok sok anyához bújás, az első felállás, az első "ana" megszólítás...

Szóval nem tudom, nagyon vívódok én is! :(