Elmondanád a gyerekednek, ha kérdezi, hogy ő lombikbébi?

41: jellemző felfogás, ha te nem ismersz ilyet, akkor nem is létezik 🙈 milyen bajomnak kéne lennie, hogy foglalkozzak magammal, saját magam megismerésével?

Plusz te mit aposztrofálsz bajnak? Depresszió? Öngyilkossági hajlam? Vagy mit???

Normális ember nem foglalkozik ezzel.

Én jártam pszichológusnál, kettőnél is voltam életem különböző szakaszában több évtized eltéréssel. Mindegyik sokat kérdezett a kisgyerekkoromról, szüleimhez való viszonyomról, de egyik sem kérdezte meg, hogy hüvelyi úton vagy császárral születtem, ill. természetes úton vagy lombikkal fogantam meg.

#38 színtiszta baromságot írt.

Biztos azért ilyen népszerűek a születés csoportok, mert senkit nem érdekel. Aki kicsit is ért a pszichológiához, tudja hogy perinatális időszaknak ugyanolyan fontos szerepe van az életünkben, mint az első évnek.

De szerintem hagyjuk. Mert nem akarjátok érteni, és ez rosszabb mintha csak tudatlanok lennétek a témában. Utóbbi orvosolható, az előbbivel meg nem lehet mit kezdeni… 🤷‍♀️

46-os, jaja, biztos az én pszichológusaim tudták rosszul a szakmájukat, hogy arról semmit se kérdeztek.

Tudod, ők VALÓBAN szakemberek. Nekem tehát ők a mérce, nem te, aki névtelenül írod az abszurd, és a szakemberek véleményével szembe menő véleményedet.

De császármetszés akkor is volt.

Egyébként ha a ritka kivétel lombikos lettem volna, akkor is miért mondtam volna? Ez csak a te agybajod, hogy azt képzeled, mindenki rá van feszülve erre.

Azt kérdezték a pszichológusok, kisgyerekkoromból milyen emlékeket tudok felidézni. Én meg balatoni nyaralásokról meséltem nekik, amikor a part menti homokozóban várat építettem, meg a nagyszülői házról, ahol körtét eszegettem, amit apukám és nagypapám szedett nekem. Eszembe nem jutott volna a fogantatásom körülményeiről beszélni, hiszen nem arról kérdezett.