Gyerekek között anyagi különbséget, hogy lehet kezelni normálisan?
Férjemmel van egy közös fiúnk 10 éves és nekem az előző kapcsolatomból egy 16 éves lányom. A férjem már akkor megmondta nem költ más gyerekére amit elfogadtam, megvoltunk. De már feszültség van itthon. A kisebbnek mindent megvesz amit kiejt a száján, konzol játékokkal, új telefon két hónap után mert a másik nem tetszik, minden féle előfizetés, töménytelen lego újonnan.. Már bele sem tudok szólni mert meg se mondják mit vesznek. A fiam semmibe néz engem, ha nemet mondok bármire is akkor megy az apjához, egyre csúnyàbban is beszél velem, a nővérével is. Mindenben különbséget tesznek, ha pizzát rendelünk, a lányomnak külön kell rendelnem, nem engedik enni a közösből. Neki külön vásárolok, főzîk is ezért.
Szívem szerint elköltöznék, megbeszélni ezt nem tudom a férjemmel, nagyon ellenszenves. Ha elköltöznék akkor a kisebbikkel ennyi kapcsolatom sem lenne mert ő apás de így a lányom szenved.
A szíved jól súgja: ettől a férfitól el kéne költözni.
Egyébként tökéletesen el is rontja őt ezzel a férjed, szóval lesz egy normális lányod és egy kezelhetetlen, élősködő fiad. Szerinted melyikkel lesz több örömöd az elkövetkező 20-30 évben?
Én azt nem értem, miért kellett 10 évet várnod, hogy ezt észrevedd.
Abban van valami, hogy nem akar költeni a lányodra. Na de az, hogy rendelnek pizzát és abból nem ehet a lányod????
Egy újabb példa arra, hogy gyerekkel nagyon meg kell gondolni, milyen (újabb) partnert választasz magadnak.
Volt pár napja egy külön kassza-közös kassza kérdés. Itt az eredménye a külön kasszának.
Én hozzá se mentem volna olyan férfihez, aki nem tekinti a gyerekem a családja részének és főleg nem vállaltam volna még egy gyereket, hogy aztán az első szívja meg.
Ne haragudj, de otthon te minek vagy nézve? Ingyen cselédnek?
"Már bele sem tudok szólni mert meg se mondják mit vesznek." És ezt te hagyod? Meg azt, hogy rondán beszéljen veled, meg a testvérével a gyerek?
Nem vagyok az agresszió híve, de az ilyen kis takonynak két olyat kevernék le, hogy csak lesne.
De oké, te eltűröd. Abba belegondoltál, a lányod mit él át nap, mint nap otthon? Legalább rá figyelsz jobban kicsit, vagy megvonod a vállad, hogy ez van?
Voltunk így, ott én voltam a kamaszlány.
Anyám nekem külön ment bevásárolni, ha étteremben ettünk, a férje a pincér előtt rám szólt, hogy csak féladagot kérjek, az olcsóbb. Volt, hogy hétvégén, mire felébredtem, már nem voltak otthon, mert elutaztak wellnessezni, Balatonhoz, kirándulni, Pestre vásárolni, nekem meg nem lehetett szólni erről.
Én 18 évesen elköltöztem otthonról, amilyen rossz volt a gyerekkorom, akkora erőt adott küzdeni felnőttként. A legrosszabb, hogy a költözésemre anyám annyit reagált, "ne hisztizzek már, minden családban vannak problémák".
A kis szemük fénye pedig 17 évesen, féléves jogosítvánnyal a halálos balesetet okozott, rá 10 napra ő is meghalt a kórházban.
Neked kell eldöntened. Jelenlegi állás szerint van egy fiad, aki nem szeret, és egy lányod, aki rövidesen meg fog gyűlölni. Ja, meg egy "férjed", de inkabb nevezzük kannak, aki semmibe néz téged és a lányod.
Elég egyértelmű, hogy mi volna a jó megoldás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!