Hová tűnnek a "szuper" anyukák amikor a gyerekeik elérik a tini kort?
Előre bocsátom senkit nem akarok bántani. Csupán a sok ellent mondást szeretném megérteni.
Tehát vannak ugye a mai "szuper" anyukák (nem szeretem az ősanya szót), akik ugye bizonyos elvek mellett nevelik a gyerekeiket. A fő szabály náluk, ahogy az itteni kérdésekből és válaszokból lejön, hogy a gyereket nem bántjuk sem fizikailag sem lelkileg, hanem beszélgetve nevelünk. A gyereknek gyakorlatilag mindent lehet, hogy a lelke nehogy sérüljön. Ez eddig rendben is van, de ezek a "szuper" anyukák hová tünnek akkor, amikor a gyerek eléri a kamaszkort? Itt a gyakori kérdéseken alig lehet normális kamasszal találkozni. Tisztelet a kivételnek. Mindenki utálja az anyját, és alpári stílusban beszél azokról akik felnevelték.
Sosem vertem a gyerekeimet, sok-sok beszéddel neveltem Őket. Pedig amikor a legnagyobb született, még nem is volt ez az ősanya fogalom. De nem hagytam rájuk mindent, következetes voltam velük. Szófogadóak, kedvesek. A kamasz is, bár néha elég keményen nyilvánít véleményt.
Hová lesznek kamaszkorban a szuperanyukák? Fordítok a kérdésen: Hová lesznek kamaszkorban az addig kezelhető, kedves gyerekek?
A szuperszülők akkor tűnnek el, amikor az édes kisgyerek is eltűnik. Úgyhogy a szuperszülő, édesgyerek lelkeket ugyanott kell keresni.
A kamaszoknak majd benő a fejük lágya. Aki meg hülye, azzal úgysem lehet mit kezdeni.
Az én kapcsolatom nagyon jó volt mindig a szüleimmel, soha nem szidtam őket, de azért volt egy lázadó időszakom nekem is, de ha elnézem a mai tiniket, akkor egyértelmű, hogy az én lázadó korszakom csak valami enyhe kis hülyeséghez hasonlítható.
A szülőnek fogalma sincs mit ír le a gyerek a neten, a gyereknek meg szerintem fogalma sincs mit ír le, csak éppen lázadni van kedve. Jó esetben, tényleg kinövik.
Aki meg később is utálkozik, az menjen a Maunika showba. Ja, olyan már nincs a tv-ben, de az életben még igen.
Én az "ősanya" típusba tartozom az itteni leírások szerint, a baj csak az, hogy baromi kevesen értik ennek az egésznek a lényegét. Nagyon félre vannak informálva - természetesen tisztelet a kivételnek - arról, mit is takar ez az "ősanyaság".
Otthon szültem, hordozókendőztem, illetve még mindig kendőzök főleg a kicsivel, nálunk sose volt sírni hagyás, foglalkozom velük, rengeteget beszélgetünk, rám már nagyon sokszor sütötték rám gúnyos formában ezen az oldalon, hogy "szuperanyuka", mert le merem írni, hogy a gyerekeim kedvesek, aranyosak, szófogadóak, okosak, hogy nem vagyok kikattanva attól, hogy nem megyünk emberek közé, mert hogy természetesen megyünk, nem állok fejre a házimunkától és a gyerekneveléstől, stb.
Ismerek sok anyukát, akik nagyon hasonlóan nevelték a gyerekeiket, mint én az enyémeket. A sajátjaim kamaszkoráról még nem tudok nyilatkozni, mert még sokára lesznek kamaszok, de ismerősi körömben az "ősanyák" gyerekei tisztelettudóak, kedvesek, talpraesettek, jól tanulnak, nyelveket beszélnek, normális barátaik vannak, stb.
Az "ősanyák" gyerekei általában tudják, hogy teljes mértékben számíthatnak a szüleikre, szeretik és tisztelik őket, ráadásul nagyon stabil családi, érzelmi hátteret kaptak, amelyet tovább is visznek.
Én maradok "ősanya".
És igen, nem tudom ennek a kérdésnek a hozzászólásai között olvastam-e vagy egy másikéban, de az anyák többsége a szülés után következő életét a gyereknek áldozza, a gyereke meg nem veszi semmibe. Nyilván senki nem várja el pusztán ezért a tiszteletet, de valahol mégis járna talán.
Ott van a "kulcsos gyerek" mint fogalom. Csak azért, hogy ne csak a gyerekeket bántsam. Két oldala van ennek az egésznek.
Nagyon sok ismerősöm van, akik példás nevelést adtak a gyereküknek, mégis ha a gyerek kamaszkori viselkedéséből megítéli valaki a szülőket hát el se hiszi az igazságot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!