Hová tűnnek a "szuper" anyukák amikor a gyerekeik elérik a tini kort?

bocsi h. ezt mondom de aki a gyakorikérdéseken fenn van legtöbbször...(kinek nem inge)hülye....lehet h.én is az vagyok de sohasem beszélnék így a szüleimről......és úgy neveltek beszélgetve:)

13L

Az,hogy valaki nem pofozkodik a gyerekével,vagy csapkodja a seggét ,és nem hrodja el minden szarnak még nem jelenti azt egyébként,hogy a gyereknek mindent szabad.Engem pl édesanyám sosem bántott ,se fizikai se lelki terrorban nem tartott mégis normális ember lettem,nem volt szabad mindent.. és én sem fogok pofozkodni egy kisgyerekkel.

Kicsit lesarkitottad. Én pl ettől még nem tartom magam szuperanyukának,felőlem mindenki csapkodja a sajátját,de azért azt hagyjuk már hogy én vagyok AZÉRT SZAR mert én nem csinálom.....

Én nem vagyok szülő, de anyám is úgy nevel/t, ahogy leírtad (nem ver, stb). Beszélgettünk satöbbi, satöbbi, de valahol anyám 'elcsúszott' (talán akkor, amikor elkezdett nagyon félteni mindentől), és nem mondtam el neki semmit magamról. Se pasikról nem beszélgettünk (mai napig sem), se semmiről. Sulinál kifogyott a téma.

Egyik tanévben eléggé rosszul sikerült a félévim, pont amikor gimibe felvételiztem, és nem mertem elmondani neki, pedig nem tartott terrorban sosem, emiatt begyógyszereztem magam (közrejátszott anyám féltése, a tanulmányi eredményem + az osztályom). Ezt sem mondtam el neki, csak feltűnt neki, hogy folyamatosan alszom. Aztán a naplómért felkutatta a szobámat, és elolvasta, aztán kitálalt a családnak (ezelőtt apám olvasta el a bizalmasan kinyomtatott leveleimet). Azóta félek ha suliban vagyok, hogy anyám bemegy a szobámba, és talál olyan dolgot, amit nem kellene (pedig csak 'legális' dolgok vannak nálam). Emellett anyám a gépemet is 'kitakarította', és követelte a naplózott beszélgetésem jelszavát.

Nah és akkor lehet mondani, hogy kivel van a baj. Bár... Biztos bennem keresendő a hiba.

16L