A középiskolás szerelmek túlértékeltek?

1-es te egy kicsit frusztrált vagy, úgy latom. Nem tudom ennyi leírásból hogy jutottál ilyen nagyon okos következtetésre.

Nekem sem volt tini koromban párkapcsolatom, nem is vágytam rá. Nyilván volt, aki tetszett, de amint kiderult, hogy kölcsönös, én visszakoztam, ebből is látszik, hogy nem voltam kész rá.

Nyilván mindenki más, azzal sincs baj ha az ember átéli ezt a tipikus tiniszerelmet, tök aranyos meg szép tud lenni. De az én osztalytarsaimnak más temaja sem volt csak a pasik, minden héten más, de mindenki életük szerelme, örökké a dráma. Számomra baromi érdektelen volt .

A tinikor az ön és mások felfedezésről testi és lelki szempontból, a kisérletezésről,a határok feszegetéséről szól.

A tinikor a második dackorszak.

A kamaszokban tomboló érzelmi viharok egyik oka az agyban épp nagy fejlődésen áteső prefrontális kéreg, ami hangulatváltozásokat, felfokozott érzelmi reakciókat és ingerlékenységet eredményez. A homloklebeny elülső része ez az agykéreg, mely a következetes gondolkodásért, a következmények megértéséért felelős, illetve segít az érzelmek kontrollálásában és a döntéshozatalban. 7-8 éves kortól kezd fejlődni, teljes érettségét csak 25 éves korban éri el.

Az agyban, pontosabban az amigdalában egy másik terület sokkal korábban kifejlődik, ez a nucleus accumbens, mely felelős az örömreakciókért. Ebből már érthető, hogy ezért dominál a kockázatvállaló magatartás, a kamaszok rengeteg veszélyes vagy szabálytalan dolgot azért próbálnak ki, mit sem törődve a következményekkel, mert még nem fejlődött ki agyuknak azon része, mely a hatásokra figyelmeztetné őket.

Bizonyítottan az agyban történő változások okozzák a serdülőkorban oly feltűnő viselkedésváltozásokat, de a nemi hormonok termelődése is rányomja a bélyegét attitűdjükre. Szakértők szerint a hormonok segítenek abban, hogy kialakuljon az egyéniségük, elszakadjanak a gyerekkori identitásuktól, és különböző véleményt és világnézetet alakítsanak ki.

A serdülőkor a szerepek próbálgatásáról, az identitáskeresésről és az érdeklődési kör megtalálásáról szól. Előszobája a felnőtt életnek, egy útvesztő, amiben aztán a gyerek megtalálja a kijáratot, és jó esetben rálép a saját maga által kialakított útra. A kamaszkori lázadásnak pszichológiai, hormonális és agyi okai is vannak. Ha pedig kimarad - az nagyobb baj, mint hinnéd.

Ha a tinédzser egyáltalán nem lázad, az később megbosszulja magát. Aki ugyanis kihagyja ezt az időszakot, később kiégett felnőtté válhat, aki később, akár a negyvenes éveiben kezd el kamaszként viselkedni. Ilyenkor az ember otthagyja munkáját, vagy családját, és gyakran kitombolja magát. Felnőtt személyisége ugyanis nem alakult ki teljes egészében, ezért most így próbál pótolni sok elveszett évet és tapasztalatot.

Akármilyen nehéznek is tűnik, ez az időszak elengedhetetlen ahhoz, hogy a tizenévesek később magabiztos, céltudatos, önmagukkal és az életükkel elégedett felnőttekké váljanak. Megtanulnak felelősséget vállalni tetteikért és szembesülni döntéseik következményeivel. Ha a szülő korlátozza a gyerek felfedező szakaszát, vagy ha túlreagálja a problémákat, az nem segíti őt abban, hogy magabiztos felnőtté váljon. Amennyiben a tinédzser nem lázad, adott esetben behódol szüleinek - nem tud olyan saját identitást kialakítani, amit valóban birtokolni tud. Azoknak a fiataloknak, akik szülői hatásra választanak iskolát, szerelmet vagy karriert - később nem alakul ki szilárd énérzetük.

Természetesen van olyan, hogy a szülő azért kényszeríti rá identitását a gyerekre, mert az látszólag semmi iránt nem érdeklődik. Ők azok, akik csak túlélik a napokat, és egyetlen céljuk, hogy jól érezzék magukat. Azok a serdülők, akik érdeklődés vagy kapcsolati elkötelezettség nélkül lépnek be a felnőttkorba, később nehezen tudnak megállapodni és egy értelmes, kielégítő élet felépítésére összpontosítani.

Végezetül pedig ha egyáltalán nem érdeklődsz egyik nem iránt sem, akkor nagy eséllyel aszexuális vagy.