Valóban fontos a szerelem kamaszkorban?

Hát mivel az embernek mint társas lénynek általában az ilyen kapcsolatok alapvetőek, miért ne lenne rá szükség? Főleg pont kamaszként, mikor ilyen szociális dolgokat "tanulsz". Amúgy meg nem kötelező, ha te nem érzed/érezted annak. Én voltam szerelmes sokszor kamaszként, de sosem lett belőle semmi, csak fájdalom: ettől függetlenül a rendes fejlődésnek eleme hogy ilyen típusú kapcsolatod is van már kamaszként, ezért is hozta fel a pszichológus.

De én nem bánom, hogy kamaszként kimaradt. Valahogy fárasztó élménynek gondolom utólag a társaim elbeszéléseből a kamasz szerelem kapcsolatot, és szexuálisan is örülök, hogy nem volt ilyen kapcsolatom kamaszként, valószínűleg borzasztó lett volna.

Akkor fontosnak éreztem, hogy ateljem, talán főleg azért, hogy ne logjak ki a sorból, meg persze az ember vágyik rá, hogy valaki szeresse.

Végül 23 évesen lettem először szerelmes.

Most 33 évesen, 4 éve házasságban, útban a .babával - nem érzem, hogy valami lényeges maradt ki bepotolhatatlan károkat okozva.

Az első kapcsolatom után viszont éreztem, hogy mennyire éretlen gyerekként viselkedtem... Abszolút nem láttam át, hogy nem illunk egymáshoz, csak vakon szerelmes voltam, örültem hogy végre szeretnek.... Több kapcsolattal a hátam mögött szerintem más lett volna, hamarabb felismertem volna, hogy nem illznk egymáshoz.

Mi számít neki szerelemnek? Én állandóan fülig szerelmes voltam valakibe kb 12 éves koromtól, de 19 lettem, mire párkapcsolatom is lett, a többi mind plátói rajongásra sikeredett állandóan. :)

Aránylag ép felnőttnek tartom magam ennek ellenére..... :)

Szerintem fontos, mert ilyenkor kezdik tanulni.

De persze ez teljesen más, mint később.