Jól látom hogy sok felnőtt nem érti meg ha a kamaszkorú gyereke depressziós?

Keress magadnak egy normális pszichológust, akiben megbízol. Meg egy pszichiátert. A gyakori nevű kérdés-felelet oldal nem fogja megoldani a pszichés problémádat.

Mintha az én gyerekkoromat írtad volna le. Nálam is ez volt. Senki nem volt mellettem, se a család se a barátok. Talán azért nem értik meg ezt, mivel mindenki azt hiszi, hogy ez csak egy rossz érzés és majd elmúlik, mivel úgyis sokkal nagyobb megpróbáltatás vár az életben, minthogy olyanokkal foglalkozz, hogy xy mivel csúfolt vagy mivel bántott. Ezeken nagyon nehéz túltenni magunkat, és mindig visszajöhet. Az egyetlen megoldást legalábbis magamnak, az önmegvalósítás jelenti. A siker érzése és boldogsága el tudja nyomni a rosszat.

6os vagyok. Légy nyitott, lesznek új barátok, mindig lehetnek. A világ nem csak fekete vagy fehér. Kezdj olyan dolgokba, amik téged érdekelnek, boldoggá tesznek. Nekem 15 évig nem voltak barátaim, csak kihasználtak. Így éltem a gyerekkorom. Aztán egyszer csak jöttek, én is igyekeztem. Az emberek jönnek mennek az életben.

Dehogy vérlázító a hatos. Én is depis tini voltam, de közben voltak magaslatok is benne. Rám legalábbis, igaz lett volna, hogy ha a depis epizódjaimat tutujgatással kezelték volna, faszán benne is ragadok a szerepben. De nem ez történt. Magamra zártam az ajtót, és a kutya se nyitotta ki, hogy mi van velem. Aztán elköltöztem, és valóban, nem volt időm és energiám erre. Eleinte túlélésre játszotam, aztán összeszedtem magam. Nem mondom, hogy nem jut néha eszembe, vagy nem vagyok labilis bizonyos időnként. De ez van. Attól nem lesz jobb, ha anyámékra mutogatok, hogy brühü, nem szerettél eléggé, ezért nekem most már egész életemben szar lesz. Mert egy bizonyos pont után amúgy mindenki saját magáért és a saját sorsáért felelős. Akkor is, ha szar ezt hallani. Voltak a tini hormonok és tudatállapot miatt olyan irreális fszságok a fejemben, hogy ihaj! De ha benne ragadsz, mert élből elutasítasz minden segítséget, meg nem tetszik, hogy szedd össze magad, mert melós, meg jajj, meg ajj, akkor sajnos ez van. Csak akkor sírni se kell, mert való igaz, hogy igazából senki sem kíváncsi rá. Ha valaki nem tesz egy helyzet ellen, ami nem jó neki, akkor azzal nem lehet mit kezdeni, mint azt, hogy akkor maradj is csendben, haknizni sem kell vele egy kis figyelemért!