Ez normális egy 14 évesnél? Nem bírok a lányommal!
A lányom tizennégy éves, eddig is voltak kisebb kilengései, nem volt épp mindig áldott kis angyalka, de még rá lehetett fogni, hogy kicsi és rosszalkodik. Ebben a tanévben azonban mintha megőrült volna. Az iskolaidőszakban még elment egy-egy késéssel, de nagyrészt bevittük (csak egyszer mondtam neki nemet, de azt is azért, hogy hátha tanul a leckéből), így nem lett belőle különösebben nagy baj. Volt néhány veszekedés, de túléltük.
Most a nyáron többet volt egyedül, mint szerettük volna, mert nekünk éjszaka dolgoznunk nappal pedig aludnunk kell. Az anyja próbált neki kedvezni, elengedte néhányszor a városba, meg hétvégén együtt vagyunk, elmegyünk biciklizni, ilyesmik.
Mostanában azonban ha valami nem a szája íze szerint van, üvölt, folyton beleavatkozik a vitáinkba és egyszerűen az az érzésem, hogy semmit nem csinál szívesen. Így persze, hogy az embernek már semmi kedve megkérni bármire is, inkább megcsinálja ő maga.
Nem kérünk tőle valami égbekiáltó dolgokat, több szülőt is megkérdeztünk, hogy ez sok-e, a válasz: nem.
Nem vagyunk valami vaskalapos szigorú szülők, egy veszekedés viszont nagyon elfajult közöttünk, igazán egy semmiségen kaptunk össze, de már nem tudtam tolerálni, hogy bármi történik, üvölt.
Ment volna ki a házból, de az anyja nem engedte, ő meg nem hagyta magát. Üvöltött, hogy hadd menjen, úgyis azt akarjuk (valóban elhangzott, hogy mehet vissza a biológiai apjához, mert itt ezt a viselkedést nem toleráljuk). Nem vagyok rá büszke, de muszáj volt egy nevelő célzatú atyait lekevernem, nem állt meg tőle. Aztán egy darabig bevonult a fürdőbe, magára zárta az ajtót.
Nos ez a nap valamilyen szinten békével végződött mert a szokásos ölelés-puszi rituáléval köszöntünk el.
Másnap azonban nem lett jobb a helyzet. A legutóbbi alkalommal amikor elmentünk a hétvégén, valami aggasztót mesélt nekem, megkérte, hogy ne meséljem el az anyjának.
De miféle apa lennék, ha nem akadályoznám meg, hogy a 14 (!) éves lányom az ÉJSZAKA kimenjen a VÁROSBA biciklizni? Büszkén mesélte, hogy milyen helyeket fedezett fel, hogy milyen szép éjszaka a város, én pedig elmagyaráztam neki rengetegszer, hogy ez nagyon veszélyes. Erre a válasz annyi volt, hogy tudja.
Nem mondtam el az anyjának, de a bicikliket lelakatoltam, a kulcsot magamnál tartom.
Amikor rájött, megint elkezdett velem veszekedni, hogy elvettem tőle az egyetlen dolgot amit szeret. Valóban rosszul tettem amit tettem? Én csak meg akartam védeni. Nem szeretném, ha a lányom éjszaka kijárkálna.
Beszélgettünk már erről egy párszor, de semmi javulás. Ő azzal indokolja ezt a sok hülyeséget, mert minden őrültséget ki akar próbálni és, jogy ez neki jó. Még az anyjától cigit is kért. Amivel semmi baj nincsen, kíváncsi és őszinte... de már lopja is az anyja cigijeit.
Tudom ez sok probléma egyben, de hirtelen ezek jutottak eszembe, amik durvábbak történtek az elmúlt időben, borzasztóan megnehezíti az életemet ezzel a viselkedéssel.
1. Nevelő célzatú pofon nincs! Ilyet csak az tesz, aki kifogyott az érvekből.
2. 14 éves, menjen mindennap a városba, ne csak néhanyszor. Persze, hogy kötekszik, hogyha unatkozik.
3. Úgy beszélsz róla, mintha 5 éves lenne. Együtt bicajozás 14 éves fejjel a szülőkkel.. baromi jó lehet.
4. Ne az apjával sértegessétek, mégha csak biológiailag az apja, akkor se!
5. Nem is biztos, hogy megtörtént az éjszakai bicajozás.
6. Mi 8-9 évesen este 9-ig fociztunk az utcán. Vegyetek neki gázspray-t, irassátok be önvédelemre.
Igen, a gázspray-re gondolhattam volna, az egy jó ötlet. De itt nem arról van szó, hogy mondjuk este kilencig vagy tízig van kint, hanem hajnali kettőig, háromig.
Egészen biztos vagyok benne, hogy megtörtént. Láttam egy csomó képet, mesélt róla rengeteget.
Ő még soha nem mondta, hogy neki ne tetszene, én mindig azt láom, hogy örül, ha kimegyünk.
A városról annyit, hogy pofátlanul drága a buszjegy (a város egy jó pár kilométerrel arrébb van), és NAGYON lopják a bicikliket (többször is figyelmeztettek rá). Gondoltunk arra is, hogy majd az iskolába biciklivel jár, de a tanárok elmondták, hogy nem jó ötlet, azért mert az iskola nincsen bezárva és bármikor ellophatják. Én nem akarok egy többezer eurós ebike-ot ellopatni... másrészt sokkal kisebb értékű dolgokért is öltek már meg embereket.
Komolyan ilyen rossz dolgot csináltam azzal, hogy megallítottam az elejében a dolgot,m
Szerintem is a beszélgetés a kulcs, engedjétek el többször a haverokkal, de legyen megbeszélve hogy este 9ig. Más dolgokban is ugyanígy, legyenek megengedve dolgok, de legyen egy határ.
A pofon és az apja emlegetése gondolom már egy végső elkeseredett pillanat volt, de ne legyen ilyen, mert ez nem vezet sehova. Következetesség ettől függetlenül még kell, ha nem tartja be az előrelefektetett szabalyokat.
Amúgy írtad, beleszól a vitáitokba. Nem lehet hogy azért üvölt folyton mert érzi otthon a feszültséget?
Ez a cigis trükk jó dolog, hogy otthon próbálja ki először, de sajnos sokszor pont nem az elrettentés lesz az eredménye, hanem így szokik rá.
Amúgy miért ne élvezhetné a közös bicajozást? Nem minden szülő vérciki. Ettől még lehetnek programjai a barátaival.
Érdekes ez az oldal különben, amíg nem drogozik a gyerek, addig nincs semmi baj, nyilván a szülő a kö.csög és hagyja szegény kamaszt, de ha már drogozik, lop, hazudik, akkor már gratulalnak hogy a szülő micsoda szörnyet nevelt belőle és miért nem csapta pofon időben.
Nekem a gyerekeim nem kamaszok még,ennél a résznél okoskodni nem akarok. De ahhoz szeretnék hozzá szólni,hogy a biciklizést terepen igenis élvezheti a lány. Ez egy hobbi
Kamasz koromban én is bicikliztem apuval.
Amúgy én is gyerek koromban egy angyal voltam,minta gyerek. Aztán kamaszként mint aki megbolondult. Szegény szüleim...
Szerintem a lánynak egy pofontól nem lesz baja. Túl reagálja sok szülő itt
Nálunk nincs véres abszolút,de ebben az esetben sincs rendszeres verésről. Természetesen nem jó ,de azért ne kövessük meg a kérdezőt
*verés
*Ebben az esetben sincs szó
*Ne kövezzük
Bocsi
Én is hasonló karakter voltam kamaszkoromban. Jól megszomoritottam a szüleimet. Engem elküldtek egy távoli város kollegiumaba. Ott aztán elég rossz tarsasagokba keveredtem, de semmilyen tiltas, nevelés, büntetés nem tudott volna visszatartani....
Szóval van ilyen. Később lenyugodtam. Egyszerűen néha semmit nem tudsz tenni :/ egyáltalán nem biztos hogy rosszul neveltetek eddig.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!