Akik szegények, minek vállalnak gyereket?

Fogalmad sincs, miről szól(t) egy önkormányzati lakás.

Mindenestre akkor mesélj: miért vállal gyereket valaki a "saját családi házába gyereket, amikor vagy 20-30 évre eladósította magát valamelyik banknál, mert mindenképpen saját tulajdon kellett neki. Igaz, hogy még bőven nem az övé, amíg le nem ketyeg a hitel, de ez mégsem fura, ugyebár.

Ha netán valami miatt nem tudja fizetni a hitelt és elárverezi a bank a feje fölül a házat, tehát ki kell költöznie, akkor mi lesz? Szerintem rossz dolog olyanban lakni, és nem feltétlenül módos családok kerülnek ilyen helyzetbe.

Na, csakhogy láss egy ilyet (bár tavalyi kiírás): [link]

Minimum-maximum jövedelemhatár is meg van szabva. EGY főre eső havi jövedelemnek meg kell haladnia minimum a 99.750,-Ft-ot. Ez mondjuk egy 4 fős család esetében közel netto 400 ezer Ft/hó. Azért ez nem a mélyszegénységben élők kategóriája... (és ez tavalyi feltétel volt, bár a nyugdíjminimum több mint 10 éve nem változott, de ez nem a pályázól hibája).

Szerintem te a szociális bérlakásra gondolsz, amit kifejezetten a rászorulóknak adnak, szociális alapon. Az önkormányzati bérlakás valóban nem a mélyszegénységben élők küzdelme, a Budapest I. kerületben is csak önkormányzati bérlakások vannak, oké, hogy nem feltétlenül piaci áron adják, de azért nem is olcsóért. És azért gondolhatod, hogy nem a sokgyerekes roma családot fogják a várba költöztetni, akik az ilyen-olyan támogatásokból (nem?) óhajtják fizetni a bérleti díjat.

Egyébként simán lehet, hogy jobb életük volt, amikor bevállalták a gyereket, csak aztán rosszra fordult a sorsuk. Előfordulhat ilyen is, főleg most a covid miatt, amikor rengeteg munkahely szűnt meg. De jó, ne legyünk ennyire naivak, nyilván nem mindenki a gyerekvállalás után lett szegény, az ő esetükben is azért szerintem természetes, hogy vágynak valami pozitívra, valami őszinte boldogságra az életükben, ami független az anyagiaktól, de mégis úgy érzik, hogy előrébb kerültek az életben és elértek valamit. Ha nem gazdagságot, akkor legalább családot. Más lehetőség, ha nem gondolkodnak egyáltalán, csak becsúsznak a babák, vagy mert a gyerek "kell". Azért tegyük hozzá, hogy a szegényebb népréget körében gyakoribb a hagyományos családmodell és a konzervatív világnézet, miszerint a nő helye a konyhában és a gyerekszobában van, és ilyenkor ugye már csak ez a felfogás szerint is nem is opció, hogy nem vállalnak gyereket, hiába, hogy anyagilag ez kb öngyilkosság.

Amúgy full megértelek, valamelyik nap egy fb-csoportban olvastam egy anyukától, hogy kevés pelenkát vett a hónapban a gyereknek, idejekorán elfogyott, és nem tud venni, mert valami gyógyszert kellett kiváltania helyette, és kérte a segítséget, hogy valaki adjon neki pár darabot. Budapesten!!!! Hát én csak pislogtam, hogy ilyen hogy létezik, de esetében szinte biztosra veszem, hogy egyedülálló anyuka, akit otthagyott a férje/párja a gyerekkel, dolgozni még pelenkás gyerek mellett azért nehéz (max 3 éves lehet a gyerek, de inkább kisebb), ők azért a közösségbe kerülve még sokszor betegek, a bölcsi-ovi nyitvatartása meglehetősen rugalmatlan, ha nem olyan szakmával vagy tudással rendelkezik a szülő, hogy részmunkaidőben vagy kifejezetten ilyen 8-tól 4-ig tartó munkarendben dolgozzon a bölcsi/ovi közvetlen közelében (hogy ne tartson órákig a gyereket összeszedni), akkor azért igenis nehezített helyzetben van. És ezek olyan dolgok, amikre nem mindenki készül fel, mert szeretik egymást a párjával, akarják a babát, csak aztán a pasi inkább meggondolja magát (gyakoribb) vagy neadjisten baleset éri és attól válik munkaképtelenné (szerencsésebb), még rosszabb esetben meghal (legszomorúbb). Persze, józan ésszel mindenki azt mondja, hogy márpedig erre is fel kell készülni, de azért ne mondja nekem senki, hogy mindenki számláján ott csücsül X millió megtakarítás érintetlenül és mindenféle tervektől mentesen, csak arra az eshetőségre, ha netalán a férje lelépne a titkárnővel.