Ki vállalna gyereket szegényen szülői támogatás nélkül?

Ami nekem elengedhetetlen a gyerekvállaláshoz: egy megbízható, stabil párkapcsolat és mindkét félnek egy-egy stabil munkahely (mindegy, hogy minimálbért fizet vagy százezreket).

Ezek nélkül nem vállalnám, még akkor se, ha a szülők támogatnának. Nekik szülöm vagy magamnak?

Abszolút nem értem mi itt a kérdés!

Azt értem,hogy "ez van"...

Én 24 vagyok,3. gyermekkel várandós,párom dolgozik,van saját kecó,de nehezen élünk (nagyon nehezen,ebben a hónapban csak a vízdíjat tudjuk kifizetni,hogy enni tudjunk). Senki nem segít. Hiába igényeltem gyermekvédelmit-amihez nyáron ingyen meleg ételt adnának az ovis lányomra, "ezen a nyáron nem adnak"- ezt mondták amikor bementem a családsegítőbe és megkérdeztem. Felíratkoztam az EU-s segélycsomagra,ha osszák,kapjunk. Ebben az évben még híre sem volt! Egyedül a lakásfenntartási támogatás ami biztos (5400ft. havonta) ezzel segít minket a hivatal. Gyerekruhákat kapunk az ismerősöktől,így csak lábbelit,és fehérneműt,zoknit kell megvenni a kicsiknek.

Szülők távol élnek,senkihez nem tudok elszaladni,ha kellene pl.3 tojás,vagy egy kis zsír. Ennyi. Lehet így is,de jobb lenne,ha máshogy lenne!

Talán megértettem mit is akarsz írni fent- ha nem,bocs! : Nem írom azt,hogy vetesd el a babád,de azt se,hogy tartsd meg! (abortusz ellenes vagyok,én nem tenném meg,de Te nem vagy én!) Tudom milyen nehéz,ha nincs miből felnevelni egy gyermeket,és azt is tudom,hogy ha segítségért fordulsz bizonyos szervekhez,akkor némi segítséget nyújtanak!- nem sok,de hidd el sokat számít!

Kedves 12:59!

Ha még csak ilyen fiatal vagy, és írod, hogy alig van pénzetek, miért vállaltok ennyi gyereket? Ha esetleg a második után dolgoznál, lehet jobb lenne a helyzet.

Kedves kérdező!

Például én! A párommal 2008. szeptember 1-én jöttünk össze, szeptember 3-án megkérte a kezem, szeptember 15-én bejelentkeztünk az anyakönyvvezetőhöz. Közben eldöntöttük, hogy ha szeretne jönni a baba akkor jöjjön. Október 28-án tudtam meg, hogy terhes vagyok. November 8-án volt az esküvőnk. 2009. áprilisában mindenféle szülői segítség nélkül egy új építésű házat vettünk, ami 3 szobás nappalis fürdős. Szóval nem luxus. Önerőnk nem volt egy fillér sem. 2009. júliusában megszületett a lányunk, amúgy én napi 2-2 órát ingáztam a munkahelyem és az otthonom között, 8 és fél hónapos terhesen is. Sőt még a 9. hónapban is be kellett mennem dolgozni 1-1 napra. Most 13. hetes terhes vagyok. Ahhoz képest, hogy amikor a lányunk megszületett (gyakorlatilag üres volt a házunk és még függöny se volt fent) most baromi jól összeszedtük magunkat ami a berendezést illeti. A férjemmel boldogok vagyunk és még azt is túlélte a házasságunk, hogy több mint fél évig nem volt itthon (a munkája miatt). Összefoglalva a 0-ról indultunk és vannak olyan hónapok amikor nekünk is éppen hogy van pénz a számlák kifizetésére. A gyerek mindig mindent megkapott, megfelelő étel, ruha, játék, foglakoztató füzetek stb. A második is tervezett baba, de ha arra várnánk, hogy 0 hitellel meglegyen a ház, berendezés stb akkor addigra 60 évesek lennénk, akkor meg már nem lehetne gyerek és semmi értelme nem lenne az egésznek. A férjem szülei inkább ártanak mint segítenek (több mint két éve tartoznak 125000 Ft-tal, + felrakatták a férjem BAR listára ahonnan anno én szedettem le nagy nehezen ja és 6 hónapos terhesen.) Anyámék hiába laknak 1 utcára tőlünk még a lányomra se hajlandóak vigyázni ameddig én elmegyek a havi 1 ultrahang vizsgálatra. Kocsink nincs de mindent megteszek érte, hogy legyen. Tehát ha kitartó vagy és nagyon akarsz valamit, keményen dolgozol akkor elérheted amit szeretnél legalább is az én tapasztalatom szerint. Remélem jól fognak alakulni a dolgaid, nagyon sok szerencsét kívánok!