Miért ilyen a lányom?

Felkeresném a háziorvost (gyerekorvost), aki esetleg adna javaslatot, beutalót egy pszichiáterhez. Az ő javaslatára járhat (ingyen) pszichológushoz.

11 évesen nem éppen normális dolog, és bármilyen türelmesek is vagytok, nem biztos, hogy nektek megnyilik, elmondja, mi a gondja.

Mert hogy valami van, az biztos. Egy 11 éves még gyerek.

Ó, a kamaszkor :D Istenem, vissza nem sírom azt az időszakot xD

Szerény véleményem szerint a lányodnak időnként az is idegeire megy, hogy lélegeztek, nemhogy beszéltek hozzá. A tanulás valóban fontos, és nem is arról van szó, hogy nem érti a korában az ember, csak a lelki dolgokat nem lehet siettetni, nem látható, nem tapintható, és ő maga sem érti igazán, csak érzi, hogy baromira zavarja, hogy változna, de mit változtasson, merre haladjon ezért, mit tegyen ezért, ezeket nem tudja. Az, hogy sokáig marad fent, majd magától leszokik. Alapból későn fekvő vagyok, de (kis)tiniként 3-4-ig maradtam fent iskola időben is. Csöndesen megjegyzem, bagoly életmódomon sokat segített, hogy lett egy kutyám, akihez kelni KELL, nem engedhetem meg, hogy délig vagy délutánig aludjak (nem volt ritkaság, hogy hétvégén délután 1-2 körül ébredtem, mostanra kutya nélkül is égne az arcom, ha alvással telne a napom nagy része). Sajnos természetes, hogy megromlott a kapcsolata veletek, idővel jobb lesz, csak győzzétek kivárni. Alváshoz még annyit, hogy már csak azért is változtatni fog magától (na nem az iskola miatt), mert mosott xarként fogja érezni magát, ő fogja kívánni az ágyat, mert egész nap rossz közérzete lesz.

Az, hogy próbálsz vele beszélgetni, szép és jó, de mi tudjuk, az hogyan néz ki, milyen hangsúlyt, szavakat használsz. Ami neked nyugodt, az neki lehet, hogy nem az, sőt mi több, unalmas és fölösleges kioktatás.

Testileg lényegtelen, hogy fejlettebb. Fejben lehet, ugyanakkor ez nem változtat azon, hogy gyerek. Sajnos az apámmal kapcsolatos dolgok zömében tartom magam, hogy igazam volt, az nem hiszti és kamaszkor szövődménye, azonban rengeteg mindent máshogy látnak akkor, abban a bizonyos burokban, amiből kitörni készülnek. Még sok-sok tapasztalatot kell szereznie, és majd akkor lesz igazán érett fejben. Addig csak egy normális gyerek, normális kamaszlány, aki még, mivel olyan fiatal, sokáig az agyatokra fog menni.

20/l

Kamaszodik. Nálunk az segített, hogy szabályokat vezettünk be. Iskola előtti napokon pl. 21 órakor alvás, telefon nélkül természetesen (párszor bepróbálkozott, vitte magával az ágyba, ezután egy ideig le kellett tennie a tv elé amikor ment aludni). Be kell vezetni tanulási időt, ha minden délután leül egy-két órát tanulni (nem telefont nyomkodni), akkor rögtön elkezdenek javulni a jegyei. Persze ehhez lényeges, hogy ne legyen valamiből nagyon lemaradva, mert azt magától már nem fogja behozni, ilyenkor vagy ti leültök vele, és türelmesen nekiláttok megtanítani, vagy szereztek magántanárt, aki felzárkóztatja őt.

És figyeljétek a Kréta-t, a tz-k mindenképpen előre be vannak jelentve, lehet rá készülni.

Telefont el kell venni tőle. TV ki a szobából.

Csak ugye az a baj hogy nem 11 évesen kell elkezdeni nevelni a gyereket. Hogy jutottatok el egyáltalán odáig, hogy fél éjszaka telefonozzon?

Meg minek TV a hálószobába, pláne gyerek szobájába? Én nem vagyok elektronika ellenes, de nincs tévé a gyerek szobájában, nem is lesz, olvasson, ha unatkozik este, én is azt csináltam gyerekként. Akkor nem is volt olyan, hogy ne bírjak leállni, és éjszakába nyúlóan fent legyek, max. ha annyira le tehetetlen volt egy könyv.