12 éves lányom ma coming out-olt, ilyenkor már tutibiztos, vagy egyelőre hagyjam hanyagoljam vele a témát aztán még kitudja?

Szulokent:

Orulj h van bizalma feled. Erosisd meg h nem zavar, es ugyan ugy szereted mint elotte! Mast nem kell tenned.

Szexual coachkent:

12 evesen a legtobben tisztaban vannak h mi a szex mi kell hozza, mi a szexualis orientacio. Meglepo mi? De a net vilagaban mi a meglepo ezen? Semmi. Megnyugtatnam h nincs baj vele. Teljesen termeszetes amit erez. Es idoneknt felvetnem a temat mintegy erdeklodeskent.

Sajat magam kb 11-13 eves korom kozott dolt el h en tenyleg leszbikus vagyok. De akkor meg errol nem h net de konyv sem volt. A szoszedett is kb 10 sorbol allt. Evekig nem tudtam mi a baj velem. Mert nem zonzott egy fiu sem. Probaltam sot jartam is parral. Sot szexeltem is mert azt hittem az majd segit. De nem. A tini eveim egy borzalom volt emiatt. Sajat magam bantottam.

Most mar felnottkent sokkal jobb a helyzet. De a regi klisek meg mukodnek.

Amikor én 12 voltam csomó lánynak volt már pasija, szóval szerintem, ha valaki ennyi idősen tudhatja, hogy hetero, akkor az ellenkezőjével is tisztában lehet.

Én tizenkét éves korom előtt már bőven észrevettem hogy valami nálam más, hogye nekem nem csak a fiúk tetszenek, mint a többi lánynak, hanem bizony a lányok is tetszettek, sőt jobban, mint a fiúk. Konkrétan 7 éves korom óta nővel képzeltem el az életemet, ha valami szerelem volt a filmben mindig arra gondoltam, hogy hú de lennék a fiú helyében, olyan szép barátnője van. Aztán úgy 12 éves koromra fogalmazódott meg bennem, hogy én leszbikus vagyok, mindez úgy, hogy ez hét éve volt, tehát nem volt gyakori beszéd téma az ilyen se a közéletben, se az interneten(legalábbis én egyáltalán nem tapasztaltam), nem volt más ilyen ismerősöm, kis településen éltem, ahol amúgy maradibbak is az emberek, egyetlen egy elfogadó ember volt az akkori ismerőseim között. A szüleim sem voltak elfogadóak, az évek alatt csak az ilyesmive kapcsolatban az undort és elutasítást hallotta tőlük, meg anyámtól a megjegyzéseket, hogy ne legyek "bzi", mert ez döntés kérdése, és undorító, ő tuti nem menne velem végig az utcán, ha "bzi" lennék. Ráadásul amúgy soha nem vették komolyan a dolgokat más témákban sem, amit mondtam. Így én azóta sem mondtam el.

Végülis amikor gimibe kerültem rájöttem, hogy nem vagyok leszbikus, hanem csak biszexuális, de igazából 12 évesen anno azért gondoltam, hogy leszbikus vagyok, mert az általánosban csak olyan srácok voltak, akikkel nem jöttem ki jól, mert a gúnyolódásból és egymással való verekedésből állt az életük, na meg akkoriban nem tudtam, hogy lehet mind a két nemet szeretni, azt hittem ez nem létezik, ezért én fejben úgymond választottam, hogy fejben meg tudjam határozni, hogy mi is van. Ettől függetlenül megvolt bennem az érzés 12-15 között, hogy a fiúk is bejönnek, csak arra nem volt szavam.

Igazából neked, mint szülőnek azt tudom tanácsolni, hogy elsősorban örülj a bizalmának, hogy ezt el merte neked mondani. Sokan nincsenek olyan kapcsolatban a szüleikkel, hogy ezt meglépjék, és van aki inkább vár amíg különköltözik, és addig titkolózik.(Én is ezt teszem.) Másodsorban, semmiképp ne érezted vele, hogy nem veszed komolyan, az teljesen elvágná a bizalmat, függetlenül attól, hogy később is így fog-e érezni. Ugyanez, ha próbálod megváltoztatni. Csak viszonyulj hozzá úgy, mint eddig. Illetve figyelj arra, hogy kap-e bántást a suliban emiatt.

Plusz javasolnám az Lmbtq gyerekek szüleinek szóló csoportok megkeresését.

#24

Azért valljuk be, hogy a magyar fordítással eléggé idétlenül hangzó mondatok jönnének létre. Mindegy milyen kontextusban. :)

#28

Egy 12 éves persze, hogy bárkinek elmond bármit ha még sose bántották akár oknélkül is az iskolatársai...

Erről tényleg nem ártana szót váltanod vele, hogy nem jó ötlet "hencegni" vele (bocs, nem jutott jobb szó az eszembe). :)