Hogy beszéljem le a lányom erről a szakról?

Ha jó a természettudományi tárgyakból, akkor menjen el biológia-fizika-kémia BSc-re, vagy mérnökire (aztán MSc)

Így lesz egy nem aprópénzre váltható tudása, de ha még utána is tanítani szeretne, akkor rövidített módon végezheti el a tanárképzést, vagy maradhat az egyetemen oktatni amihez nem kell további papír.

Én most kezdem az első évemet magyar-töri szakon, és szeretnék pár dolgot hozzáfűzni a témához a lány szemszögéből:

-Már évek óta tudom, hogy kezdőként annyit fogok keresni, mintha elmennék egy érettségivel dolgozni.

-A lebeszélőket soha nem hallgattam meg igazán, csak megvártam amíg befejezik a beszédet.

-Mióta elkezdtem diákmunkát keresni az egyetem mellé, azóta tudom, hogy abban az 5 évben meg fogom tanulni, hogy hogyan kell kis fizetésből megélni. + Sokra megy a félmilliós fizetésével, ha nem azt csinálja, amit szeret.

(Én ezt úgy mondom, hogy 12 éves korom óta tanár szeretnék lenni. Nyolcadikban volt mellé B tervem is, de végül mégis ezt választottam.)

Jó válaszokat kaptál, még annyit, hogy a mai világban már nem 100%, hogy nem lesz pályaelhagyó valaki - én sokáig szellemi multiknál (SSC) dolgoztam, interjúztattam, és rennnngeteg frissen képzett vagy régi tanár képzettségű váltott pályát. Én magam bölcsész (nyelvész) végzettségű vagyok, egyetemen tolmácsoltam-fordítottam-tanítottam, de hivatalosan egy percet nem dolgoztam ebben...

Viszont ami nagyon fontos, a nyelvtanulás!!! Nem csak az angol, még valami más is kell mellé (német, francia, spanyol, olasz, ami érdekli...).

Illetve az is jó ötlet amit a 22-es írt, hogy simán természettudományi Bsc-re menjen, és ha az megy és még mindig tanár akar lenni, az is megoldható, de lesz egy széleskörű általános tudása amivel nagyon sok helyre eljuthat dolgozni (de leginkább nagyvárosokban, ezt is fontos tudni!).

Ha igazán tanár szeretne lenni, nem csak egy pillanatnyi hóbort, akkor kérlek, NE beszéld le! Nagyon sok múlik ezen a döntésen, hogy milyen szakmát tanul ki. Nagyon sok ember rossz szakmát választ, aztán egész életében szenved a munkahelyén. Ez sem egy jó élet.

Igen, a tanári fizetés alacsony, ezt tudatosítania kell. Jobb azért, ha van valami B-terve is, például a nyelvekkel. Én is tanári szakon végeztem, az egyik szakom nyelv. Már az egyetem alatt végeztem fordítói, szerkesztői munkát ennek köszönhetően.

Én is tanár voltam egy ideig, de NEM a fizetés miatt hagytam abba, hanem azért, mert a tanárok jogai már egy jó ideje enyhén szólva lecsökkentek! Gyakran, ha baj van, hogy rosszul tanulnak a diákok, vagy le vannak maradva az anyaggal, azért elsődlegesen nem őket vonják felelősségre, hanem a tanárt, úgy, hogy még védekezni, érvelni sem hagyják! Ezért van tanárhiány, nem a jövedelem miatt, ami egyébként régen se volt magas, de akkor a pedagógusokat jobban megbecsülték.

Tehát szerintem ezt mondd meg a lányodnak!

Kicsit az anyuka, tehát a kérdező védelmébe szóljon, hogy én totál látom a kérdezőben a jó szándékot és nem látom hogy lenne benne bármi rosszindulat.

Azért az én ismertségi köreimben is van olyan személy, akinek konkrétan tökmindegy volt, hogy mit tanul, mert irtó jó családi háttere van/volt, ahol kapta a támogatást, legyen az éppen anyagi vagy lelki. Akinek nem volt probléma 27 évesen újra beülni az iskolába, mert nem kellett mellette dolgozni 3 műszakban hogy fizessen egy albérletet és ne haljon éhen.

A kérdező pedig ezzel kezdi a monológot, hogy még csak középosztálybelinek sem mondható, a férje elhunyt, gyerekeket nevel és nélkülöz.

Minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének, pláne az, aki tudja mi az hogy nélkülözni meg 100 ft-okat nézni egy terméknél hogy hónap végén legyen mindenre elég pénz.

Tehát egy normális szülő azért csak úgy van vele, hogy ha nekem nem sikerült ilyen-olyan ok miatt, azért drága gyermekem te ne kövesd el ezt a hibát és tanulj egy piacképes foglalkozást.

Mondom ezt én, akinek nem volt nélkülözős gyerekkora, rágták a fülem hogy tanuljak, aztán csesztem rá, tanultam azt amire azt gondoltam 16 évesen hogy hú de jó lesz, aztán meg ló.szra sem jó. Aztán 30 évesen üljél vissza bármilyen iskolába úgy, hogy nem terheled a szüleid, totál ellátod magad, meg még tanulsz is...

Szóval akik itt dobálóznak ezzel a "mit szólsz bele, meg majd ő tudja, meg ő élete" stbstb monológokkal, azért kíváncsi lennék rá hogy nekik milyen szülői háttér volt amikor ők szakmát választottak. Biztos vannak kivételek, de azért ezek totál közhelyes dolgok, hogy "jajj hát majd ha meggondolja magát akkor elvégez egy ezt meg azt". Ja, aztán addig majd szerencsétlen anyján lóg aki meg majd eteti ha lesz miből?