Elég havi 130.000- ft zsebpénz egy 17 éves gyereknek?

A 16 éves lányom és a 18 éves fiam 2000-2000 (kettőezer) forint zsebpénzt kap havonta. Bérletet külön fizetjük nekik, kaja van otthon, a havi ebédre van megegyezett 5-7000 ft keret. Utólag havonta van elszámolásunk (szigorúan blokkokkal). Előre egyeztetett ruházkodás (nem luxustermékek és nem tömegesen), néhány kaja belefér pluszban, de amikor úgy látjuk, hogy elszalad a ló, azt jelezzük. Nem szenvednek semmiben hiányt, a barátaik előtt nem kell szégyenkezniük, de nem is játsszák el a Rothschildot, nem menőznek, nem versenyeznek. Ha valami komoly dolgot akarnak (laptop, telefon, ruha), akkor részben támogatjuk, ezt megbeszéljük, hogy milyen mértékben, de leginkább maguknak kell megteremteniük már évek óta (pl. születésnapok, események esetén a nagyobb család mindig gondban van, ilyenkor elmondják, hogy mire gyűjtenek...).

Megadhatnánk akár a 130-at is, de eszembe sem jutna. Életképes embereket igyekszem nevelni.

23-as ez is egy jó gondolatmenet, bár van amiben nekem pl. más a meggyőződésem (lakás adása, 10eFt zsbpénz 12 évesen), de mindannyian mások vagyunk.

De nem 130eFt-ot adsz neki csak úgy. Megtanulja, hogy a pénzért tenni kell, de talán azt is, hogy nem feltétlenül kell mindenáron mérhetetlen mennyiségű pénz a jó élethez.

Az a rossz, amikor minden van a gyereknek, mert örök életére egy kiszolgáltatott ember lesz.

24. Részben igazad van.Nem 130at nem adok, az egy ennyi idősnek(12) nagyon sok. A saját lakás adásánál úgy érzem hogy nem lenne szabad hogy kiváltság legyen az,hogy valaki akkor se legyen úgymond hajléktalan, ha minden kötél szakad. Meggyőződésem, hogy úgy kellene tudni élni, hogy mikor 18-20éves a gyerek, kapjon sajátot és igenis repüljön ki, legyen hova kirepülnie. ..és abban is biztos vagyok, hogy nincs olyan aki ne adná meg szivesen a gyerekének, kiváltva átlag 10-20év spórolásta hitel fizetése miatt.

23voltam.

23, 25 :) Fura ez a lakás dolog. Ugye eleve a lakás tulajdonolás valamiért kimondottan közép- és keleteurópai felfogás, ezenbelül meg Magyarország még vezető szerepet is tölt be. Én is ugyanígy gondolkodom, ugyanebbe szocializálódtam, valahogy nekem is fura az, hogy mindig bérelt lakásban éljen valaki.

Én viszont, bár megtehetném, sosem adnék a gyereknek lakást, autót, nagy értéket. Inkább megtanítom, hogy hogyan teremtse meg ezeket magának, ha épp szüksége van az adott dologra (mert sokszor ez is kérdés). Lehet, hogy az életvitelében csak gátolni fogja egy fix ingatlan. Ki tudja.

Ahogy mi magunk is bérből, fizetésből, alkalmazottként teremtettük meg magunknak közvetlen segítség nélkül, így ezt szeretném a gyerekeimnek is megadni.

Azt pl. elképzelhetőnek tartom, hogy a gyereknek annyiban segítek hozzájutni lakáshoz, hogy pl. egy normál albérlet árát kelljen csak fizetnie rendszeresen mondjuk egy hitelért (az alapot meg én állom).

Mondjuk nekem a fiam 20 éves korára fejezi majd be a középiskolát, a lányom meg 19 éve skorára fogja, és remélhetőleg utána még tovább is tanulnak. Akkor meg mindenképpen jó lenne eljutni oda, hogy saját maguknak alakítsanak ki normális, rendszeres bevételi forrást. És most nem a sugardaddy-re gondolok, hanem morálisan és társadalmilag elfogadható, tisztességes anyagi forrásra.

Ha adok tizenévesen a gyereknek több tízezer forint zsebpénzt csak úgy, vagy egy lakást csak úgy, akkor azzal az értékrendjét befolyásolom és besértődik, ha az életben valahol nem lesz valami csak úgy.

És csak azért megvan az "én teremtettem meg" öröme és büszkesége is, amit nem vennék el tőlük.

De ez az én példám. Sosem ítélném el azt, aki megteheti és vesz a gyerekeinek lakást. Jó pár barátom így csinálja. Sajnos még az is, aki nem teheti meg. De az meg már egy másik sztori.