Mit rontottam el, hogy a 15éves fiam ennyire nem önálló?

Túl sokat vársz el a 15 éves fiadtól a feleséged szerint?

Mivel?

Azzal, hogy öltözzön fel önállóan, egyen önállóan és társai? :D Na ne nevettessen már.

Itt van előttem a kis babám eü. könyve a 2 éves státuszon már követelmény az önálló evés.

6 éves státuszon már az önállóan ellátja magát (étkezés, öltözködés, mosakodás)

Ha visszagondolok a saját 15 éves koromra, azaz középiskola 1-2. évfolyam? Épp suliba jártam, diákmunkát kerestem, 16 évesen kezdhettem el diákmelózni, minden hétvégén bulizni mentünk (nem részletezem :D ) és már szinte felnőttként éltünk, senkire nem emlékszek a középsuliból aki ilyen önállótlan lett volna, még a legnyomibb sem.

De én se értem.. Iskolában hogy áll helyt? Ott is kell enni inni kimenni wc-re, tesi órára öltözni oda vissza, pénzeket befizetni, bérletet venni, osztálypénzt fizetni, ilyen dolgok frász tudja mik vannak most, de elég sok önálló dolog van már ott is. Akkor hogy csinál bármit is? Barátai sincsenek?

Ha ez igaz ne tegyétek még jobban tönkre, ülj le a feleségeddel és mond el neki, hogy a 15 éves fiatok egy átlag 3 éves szintjén van, ha nem akarja hogy egy depressziós mentálisan beteg felnőtt legyen belőle akkor most azonnal álljon le vagy elválsz tőle.

A gyerekkel meg le kell ülni, szegénynek jó nagy sokk lesz, de hát miattatok van, el kell neki mondani,hogy zárkózzon fel a kortársaihoz, mostantól ti nem segítetetek neki semmiben, csak amiben valóban indokolt.

1. Feleséged elküldöd dolgozni, igy hasznosítja magát. Tudomásul veszi hogy a pici fia már nem ovis. Ha ennyire szeret babázni, próbálkozzatok egy újabb gyerekkel.

2. A fiad megérti hogy anyu apu dolgozik, igy neki kell kiszolgálni magát.

Nem hihető ez az egész... mármint nem az a része, hogy van ilyen 15 éves. De hogy te most jöttél rá, ezt nem hiszem el. Még ha sokat is dolgozol, szabin csak vagy néha.

Azért valamilyen szinten ezt már régen érzékelned kellett volna.

Magyarázd el neki, hogy most már aztán ideje lenne elkezdeni önállósodni, de szépen, kedvesen.

Lehet amúgy szal még ,hogy az is benne van, hogy még miylen klassz kis sikerélményei lesznek, ami nekem pl óvodás koromban volt, hogy megengedték, hogy én kenjem magamnak meg a kenyeret, és milyen kis büszke voltam. De ezt , ha említenéd neki, akkor az óvodás részt ne említsd, csak, hogy majd lesznek sikerélményei, büszke lehet magára. Meg pl már nem kell majd egy "előírt" ruhastílust betartania, hanem azt vesz fel aznap, amit akar, meglesz neki ez a szabadsága; mert szal más már azt vesz föl a korosztályában, amit akar; és már pl nem akartok beleszólni, így előkészíteni, előírni neki, hogy aznap mit vegyen fel. Na jó, a vége annak, amit írtam talán megint nem jó, de mindegy; a sikerélmény attól azért még lehet jó szó:) Szal talán nem feltétlenül kell példálózni , hogy az ő korában más is meg tudja csinálni, de ha adott esetben , adott pillanat közben szükségesnek érzed, akkor mondhatod neki kedvesen , nyugodtan, vagy pl saját magaddal példálózva, hogy "én már ennyi idősen (rég-ezt nemtom kell-e) magamnak kentem a kenyeret; magamnak készítettem szendvicset, ha éhes voltam, (és nem kellett arra várnom, hogy majd hoz valaki, hanem kiszolgáltam magam), és tök büszke voltam magamra, hogy meg tudtam cisnálni, sőt, még jobban is esett; hogy imlyen ügyes voltam, és annyi sajt meg annyi zöldésg meg annyi szalámi volt benne amennyit én akartam, amennyit eltervezek, amennyi jól esik, amennyit kívánok. Meg pl boltba is elvihetnétek magatokkal őt. Hogy lássa az áruházat, hogy szokja a boltot, boltban levést. Kövi fázis meg majd lehet az, hogy akár ő is megy el önállóan a boltba, ha kell valami, vagy pedig pl postára; vagy nemtom. De ezek mondjuk még nem kellenek, egyelőre talán elég lehet neki, ha együtt mentek a boltba. Egyébként is , tök klassz az,hogyha ő tolhatja a bevásárlókocsit :) Neki ez az élmény nincs meg? :O Mert, hogyha nincs, az elég szomorú lenne sajna:S:S

*szal legyen büszke nagyfiú, aki büszke magára; és menniyre örül, hogy mennyi mindent milyen ügyesen meg tud csinálni.

Ja és tényleg, nem kell a szobájában ennie, de ha mégis, majd miután végzett, majd vigye ki a tányért. Nem kell rögtön, de amikor legközelebb pl kimegy a szobából, pl wc előtt azt passzolja le egy kis kitérővel a konyhában. Azt kész.