Hogyan tudunk önellátó/önálló férfit nevelni fiainkból?

Pont, mint a lányainkból.

Be kell fogni házimunkát végezni, tanuljon meg alap dolgokat főzni, el kell küldeni csekket befizetni, bevásárolni, stb.

Nem kell kinyalni a posiját, mert fiú. Persze nagy segítség, ha lát egy olyan apamintát, aki szintén kiveszi ebből a részét, és anyunak se derogál tapétázni vagy füvet nyírni, vagy nem áll bután a kezében a fúrógép.

Nem hiszem, hogy másképp kell nevelni egy fiút, mint egy lányt.

Apám és a férjem is úgy nevelkedett, hogy mindenki csinált mindent. Apámnak kettő, a férjemnek egy lánytestvére van. Gyerekként ugyanazokat a feladatokat kapták meg.

Apám esetében kamaszként a kifejezetten fizikai erőt igénylő munkákat a lányoknak nem kellett csinálniuk (állatokat tartottak, stb).

A férjem városban nőtt fel, a takarításnál annyit válogathattak, hogy egymás között felosztották a feladatokat a nővérével.

Sőt, apámnál az a vicces helyzet áll fenn, hogy nem tud szerelni, készségszinten hiányzik nála. Úgy nőttem fel, hogy mindent anyám szerelt. Zárat, elektronikus eszközöket, stb.

Az elsővel értek egyet, attól még, hogy valaki fiúnak született, nem azt jelenti,hogy akkor semmilyen házimunkát nem kell csinálnia, és mellette keménykedhet. Nincs olyan ,hogy férfias, meg nőies házimunka. Ha nekem gyerekem lesz, egészen biztos, hogy már gyerekként megtanítom főzést illetően alapdolgokra (nem azt mondom,hogy 10 éves már pörköltöt csináljon, de én pl. nagyon szeretek főzni, és majd szólok neki, hogy segítsen valamiben, amiben tud, és ha van kedve, jön. én pl. ,anyukámnak sokat segítettem, és gyerekként megtanultam, hogy kell pl a tojást feltörni), és valamilyen módon a xarabb házimunkákban is segítséget tőle, persze oktatási célzattal. Egy bizonyos kor után pedig el fogom tőle várni,hogy takarítsa ki időnként a szobáját, és ha megkérem valamire, csinálja meg.

És nyilván ez nem minden, de ha pl. valakinek 10-12 éves kora óta van annyi felelőssége, hogy segítséggel ugyan, de rendben tartsa a saját lakrészét, csináljon magának kaját, meg mondjuk megetesse, elvigye sétálni a kisállatát, stb, akkor nem hiszem ,hogy akkora balfaxok lennének a későbbiekben. Illetve az is kulcsfontosságú, hogy a szülő, nagytestvér, egyéb hozzátartozó, barátok beszéljenek vele a felelősségről. Nálam például baráti körben ez többször is volt téma, amikor olyan 14 éves voltam, hogy xyz hogy viselkedett, és ez mért felelőtlen, milyen helyzetek léphetnek fel.

Az én fiamról minden rosszat el lehet mondani: hanyag, a szobája egy borzalom, nagypofájú stb. :D

De... A látszat csal, és ezt az ő példáján tanultam meg a legjobban. 15 évesen egy hétvégére rá kellett hagynunk a házat. És ugye nem hagytuk épp a legnagyobb rendben, mert nagyon siettünk.

Mire hazaértünk, a ház patyolat tiszta lett, ebéddel várt minket (nyári szünetben volt ez). A szobája viszont ugyanolyan kupis volt, és mikor rákérdeztünk, miért is rakott rendet nekünk, nála meg miért nem, a válasza annyi volt, hogy mi szeretjük a rendet, ő nem. Mint kiderült, a kollégiumban is sarkosan rendet tart, mert a szobatársa szereti a rendet. Ami pedig durvább, hogy évekig ordibálásba fajuló vitákkal sem lehetett elérni, hogy rendet tartson. Soha nem mondtam neki, hogy "Szeretném". Egyszer viszont igen, és azóta rend van. Mindig felesel, keveset van itthon, akkor is szemtelen, de látom, hogy az a zord, haragos külső egy szerető szívet takar. Büszke vagyok a fiamra, és már nem aggódom annyira, mi lesz vele.

5-ös- nagyon cuki vagy, ahogy jellemezted a fiadat, és KÖSZI a reménysugarat!!! :)

Nekem 3fiam van, bár még "kicsik" - a legnagyobb 9éves - ő már azért nem olyan kicsi, 7 és 5évesek.

Ma is kiakadtam, hogy semmit sem csinálnak, ha nem mondom el 100x. Nem kérek sokat- vannak "kötelező" feladatok- de ez nem azt jeleni, hogy megszakadnak az itthoni munkában. Kötelező pl a reggeli ágyazás- mindenkinek a saját szintjén. Meg nekik kell kipakolni a mosogatógépből, és még egy-két kisebb feladat. De ezekre is mindig figyelmeztetni kell őket.

Sokszor én is elgondolkodok azon amit a kérdező kérdez, hogy vajon majd egyedül az életben egyszer megállják-e a helyüket így, hogy most még abszolút nem vesznek észre semmit.... Azért látok- hallok pozitív példákat- úgyhogy nagyon reménykedem.

Mindenképp hagyni önállósodni.

Pl már az elején hagy probálkozzon kanàllal enni, kiviheti a mosogatoba a poharát, házimunkánál hagyni hogy segitsen. Alapvetően ezekre hatalmas bennük a törekvés, nem szabad hàtráltatni, hogy ne, majd anya.

Kesobb kaphat pl kisallatot a gondozással felelőssegvallalast is tanulhat.

Hagyni hogy néha vacsit csinaljon(ha nagyobb)es azt termeszetesnek feltuntetni, ahogy a szokásos reggeli ágyazást.

Ismerek 35 eves ffit aki az anyjával él(apja elhagyta őket) otthon maszekol is es annyi az össz dolga, hogy pénzt ad le es az anyja főz rá. Es komolyan ha az anya megkéri hogy apritson fát, fel van háborodva!! Egyik mert ingyen.., másik hogy szerinte nem neki kéne az apja szerepét jatszani, harmadik, hogy ehelyett is a maszekmelot nyomhatná, es a tesoja meg nem segit soha(aki nem is él veluk családos ember)

Probaltam neki magyarázni hogy de ott elsz ez ternészetes kéne hogy legyen, saját házban is lenne mindig tennivalo.ez alap. De ő azon van, hogy majd odaköltözik egy nőhöz ahol szintén nem akarna semmit segiteni mert o nem ingyenszerelő..

Es azt hiszi ezzel a nők csak kihasználnák őt de még a testét is.komolyan még a szexualis életrol is igy gondolkodik inkabb akkor a kapcsolatot sem erőlteti.

Ebben a korban már keresztet lehet az ilyenre vetni, soha nem lesz ffi belőle.

Az, hogy mit ebédelt arrol meg ugy beszél, hogy valami fehér darabos kaja, igy probálta leirni a rakott karfiolt mint egy dedos..

Mindez megelőzhető lett volna ha hagyják önállosodni, nem tartjàk anya szoknyája mellett. Mégha nehéz is fiatalnak albérletben, de legalább nem lesz fogyatékos tőle egy felnőtt. Mert ő szerintem már annak minősül.

*es a feladatokat soha nem szabad ugy előadni, vagy ugy végezni mintha nyűg lenne, vagy panaszáradattal.

Ezt egy leckeirásrol szolo cikkben olvastam. Hogy alapvetően mindenre nyitottak a gyerekek, mindent feltétel nélkül másolnak. Ha azt látják pl a szülő is természetesen végzi a dolgait, és nem nyavajogva, örömmel veszik ki a lapátot is az ember kezéből hogy ő tarthassa.

A leckeiras világára is nyitottak, ezt a folyamaros görcsös szajkozással lehet elvenni.